Újból mosolyt erőltettem arcomra. Miközben egyre közelebb mentem, a következő gondolatok cikáztak az agyamban: ki ez a csaj? Miért vannak ennyire közel egymáshoz?...
Amúgy, nem vagyok féltékeny típus.
- Sziasztok. - Léptem oda hozzájuk.
- Szia! - köszönt DaeHyun. Szorosan magához ölelt és adott egy puszit is.
- Ezt miért kaptam? - kérdeztem arcomhoz nyúlva, mert ez volt az utolsó dolog, amire jelen pillanatban számítottam.
- Csak. Mert hiányoztál. - Vonta meg vállait. - Ő itt Kwon Yuri. Egy nagyon régi barátom - mutatta be a mellette lévő csajt.
Huh csak barátok, ez megkönnyebülés. De várjunk csak... Yuri? Dehát... ő a Girls Generation-ban énekel. Imádom őket.
- Szia. Örülök, hogy megismerhetlek. Én Horváth Nina vagyok és meg kell, hogy súgjam a bandából te vagy a kedvencem. - Erre mind a hárman elkezdtünk nevetni. De most mit mondhattam volna? Ezt a tényt mindenképpen közölni akartam.
- Öröm jobban is megismerni egy rajongómat - mosolygott.
Azzal elindultunk. Az autóban megtudtam azt, hogy DaeHyun azért jött egyedül, mert a többiek lusták voltak. (Látom nagyon hiányozhattam). Azt is mondta, hogy útközben találkozott Yurival, ezért volt ott ő is. Őt kiraktuk a lakásánál, majd ketten folytattuk az utat. Egész évben mindennap beszéltünk, de még így is volt témánk.
Megérkeztünk. Felcipeltük a bőröndöket és már nyitottuk is az ajtót.
- Ninaaa! - Sietett felém Zelo. (Ahogy sejtettem, ő az első aki üdvözöl). Olyan mint egy nagy gyerek, de ezért is szeretem annyira.
- Zelooo! - viszonoztam kiabálását. Megölelt, én meg adtam neki egy puszit, de ehhez lábujjhegyre kellett állnom. (Elég nagyra nőtt). Aztán jöttek sorra a többiek is. Mindenkinek nagyon örültem és boldog voltam, hogy megint velük lehetek.
Végül JongUp jött oda.
- Végre itt vagy. - Nagyon szorosan megölelt, amit örömmel viszonoztam. Szerintem így álltunk egy percig, mire elengedtük egymást.
- El sem hiszem, hogy már húsz éves vagy. - Böktem meg JongUp vállát.
- Én sem, hogy te meg nemsokára tizenhét leszel.
- Hát igen Nina. Öreg vagy. - Nevetett fel YongGuk és összeborzolta a hajam.
- Mondod te huszonöt éves létedre. - Erre mindenkiből dőlni kezdett a röhögés.
- Ha már szóba hoztuk a kort. Mivel DaeHyun és Nina szülinapja elég közel van egymáshoz... Mit szólnátok, ha egyszerre tartánok meg? - érdeklődött HimChan.
- Én benne vagyok. DE! Most ne vegyetek nekem semmit. - Tettem fel figyelmeztetően mutatóujjamat.
- Akkor... Mi lenne, ha elmennénk valahová?! - vetette fel ötletét YoungJae.
- Ó, én tudom hova! Menjünk el a vidámparkba. - Kalimpál a kezével Zelo.
- Jó akkor holnapután irány a vidámpark. - Vigyorog YongGuk, mint aki készül valamire. Nagyon feldobta a hangulatát ez a dolog. Előre félek mit talált ki.
Most, hogy ezt lebeszéltük el is mentem fürdeni (mert este érkeztem), majd beugrottam az ágyba.
Másnap mire keltem? Hát persze, hogy arra a kibaszott ébresztőre. Nem készültünk sehova, de Dae még így is beállította hétre, HÉTRE! Ráadásul fel sem kelt rá. Nagy nehezen kikászálódtam kuckómból. Felemeltem a zajos dobozt és egy nagy lendülettel hozzávágtam DaeHyun-hoz. Utána visszakúsztam az ágyamba.
- Te normális vagy? Mi van ha a fejemet találod el? - Ült fel hirtelen ágyában.
- Leszarom! Ezt kapod azért, ha ilyen korán felkeltesz. Amúgy is mit csinálsz ilyenkor? Kimész juhokat legeltetni vagy mi?! - kérdeztem dühösen. (Gyűlölöm, ha korán felkeltenek és ilyenkor nem is vagyok jó társaság). Erre nem mondott semmit. Visszarakta a ketyerét az éjjeli szekrényre, kiment, majd becsapta az ajtót.
Két óra múlva megint felkeltem... Igen, megint az ébresztőre. Dühös lettem.
- DAEHYUN! - kiabáltam, miközben kirohantam a nappaliba.
- Mit csináltál már megint? - kérdezte JongUp fejét fogva.
- Mi az, hogy megint? Nem csináltam semmit. - Aha persze.
- Te most szívatsz engem, igaz? - förmedtem rá. - Minek állítottad be két órával későbbre azt a szart?
- Megérdemelted. Miért is te vagy felháborodva? Te vágtad hozzám! - Mutat magára.
- Jaj te szegény. Biztos nagyon fájhatott. - Forgattam szemeim.
- Fordulj fel!
- Hülye bunkó!
- Hisztis!
- ELÉG VOLT! - szólt vagyis inkább üvöltött ránk YongGuk, amitől a vér is megfagyott bennem. - Olyanok vagytok, mint egy rossz házaspár. Én elhúztam, mert nem bírom ezt tovább hallgatni.
- Megyek én is. - Azzal YoungJae-al elmentek. Szúrós szemmel pásztáztam DaeHyun-t, mire Zelo is beállított.
- Ááá egy zombi! - kiálltott fel lányos hangon.
- Hol? - Csillant fel szemem. (Tudni kell, hogy imádom a zombikat meg az ilyen fantasy dolgokat).
- Szerintem rád gondolt. - Mutatott rám HimChan.
- Te most tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak megjátszod? - intéztem Zelo-hoz kérdésem.
Tudom hogy ronda vagyok reggelente, de azért ennyire nem.
- Nem tudom megjátszani. Sose voltam jó színész. - Biggyesztette le száját és bezárkózott a szobájába.
Ez most... lehülyézte magát a saját tudta nélkül? Szegény srác... elég kis aggyal áldotta meg az élet. Bár ez az üresség kifejezetten jól állt neki, na mindegy. DaeHyun-al befejeztük a vitatkozást. JongUp meg HimChan mentek a dolgukra. Én meg elmentem a B szárnyba. Beleültem egy kád vízbe, amibe az egyik kedvenc habfürdőmet öntöttem (vörös mák). Vérvörös színe van, ami a vizet enyhe pirosra színezi.
Relaxáltam kicsit majd utána kimásztam. Megmostam a fogam és az arcom. Felöltöztem, megfésülködtem és felraktam magamra egy enyhe sminket, majd mentem is vissza. Bebattyogtam a hálóba.
Gondoltam hallgatok egy kis zenét és olvasok mellé. Az is lehet, hogy felhívom Zitát. De... hol a telefonom? Nem hiszem el, hogy megint nem találom.
Elkezdtem keresni. Az egész szobát felforgattam, még az ágyneműről is leszedtem a huzatot, hátha abban van. A szoba már-már úgy nézett ki, mintha tornádó söpört volna végig rajta. Átszaladtam a fürdőbe, de ott sem volt.
Hát ezt komolyan nem hiszem el.
Kimentem az előszobába. Átkutattam a pulcsijaim zsebeit. Ez is felesleges próbálkozás volt. Jó. Oké. Akkor átmentem a nappaliba. Már úgy éreztem eldurran az agyam, mikor csöngettek.
- Valaki nyissa ki. - Nézek kérlelőn a fiúkra, mire JongUp felemelte hátsóját és elment kinyitni az ajtót.
Én továbbra is a kanapé párnái közt kerestem a készüléket. Már a hajamat téptem idegességemben. Ekkor valaki hátulról megfogta kezeim. Gyengéden lerakta őket testem mellé, majd magához ölelt. Olyan gyorsan történt minden, hogy időm sem volt reagálni, csak kikerekedett szemekkel álltam.
- Hallod?! Te mit csinálsz? - Ugrott fel HimChan a fotelből, majd lefejtette az idegen személy kezeit derekamról. De még mielőtt ez megtörtént volna az illető belesúgta a fülembe: hiányoztál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése