Real Life with a Celebrity 5.fejezet

JongUp szemszöge:

- Ez... ezek mi vagyunk Ninával... - mondtam halkan és lassan ránéztem DaeHyun-ra. Nem tudtam kivenni érzelmeit, hogy most dühös-e vagy szomorú. Gyorsan kiviharzott a teremből. Mindenki értetlenül nézett rá, kivéve engem és Ninát. Ő üveges tekintettel bámulta a videófelvételt.
   Lassan a billentyűzet felé nyúlt és benyomta a PLAY gombot, de mielőtt elkezdte nézni, nagyon kicsit visszatekerte. A kamerákon keresztül, most DaeHyun szobájára koncentráltunk, akinek a tulajdonosa ott ült, az ajtó melletti sarokban. Nina, Zelo és én kinyitottuk az ajtót és bementünk.
- Gyere te is táncolni - hallottuk Nina hangját a felvételről, aki próbálta DaeHyun-t felhúzni a földről.
- Ahh, most nem - nyöszörögte. Zelo lehuppant mellé.
- Nekem van egy ötletem, mit csinálhatnánk tánc helyett - hallottam saját hangomat, majd Ninát az egyik kezénél fogva, magamhoz rántottam és megcsókoltam. Hogy mit csináltam? Ezután szorosan magamhoz öleltem és fenekéről a kezem, lejjebb csúsztattam a combjára. Felemeltem és ő lábaival átfogta derekam. Az ágy felé mentünk és közben hevesen csókolóztunk. Ninán már nem a kis koktél ruha volt, hanem egy mini rövidnadrág és egy laza póló. Amit könnyen eltávolítottam.
- Állítsátok le! - kiáltotta Nina és könnyek szöktek szemébe. Meg akartam nyugtatni, de mikor feléje nyúltam, gyorsan kirohant a teremből. Követve DaeHyun példáját.
- El ne merjétek indítani, ameddig nem jöttem vele vissza. - Mutattam a számítógépre.
- Én már összezavarodtam. DaeHyun dühösen kiviharzik, majd Nina is sírva. Aztán lehet, hogy lefeküdtetek... - kezdte YongGuk.
- Késöbb megnézzük, de most utána kell mennem. - Megálltam a nappali közepén, gondolkodtam hova "bújhatott". Ekkor meghallottam, ahogy zokogott.
- A fürdőből jön! - Odamentem és lassan benyitottam.

Nina szemszöge:

   Berohantam a fürdőbe, s lehúztam a redőnyt az ablakon. Leültem és a falnak dőltem, majd úgy sírtam tovább. Sós könnyeim végigfolytak arcomon. Alig kaptam levegőt az égető fájdalomtól a mellkasomban. Egyszer csak kinyílt az ajtó. JongUp lépett be rajta. Leült mellém, majd magához ölelt.
- Kérlek ne sírj, annyira rossz így látni - mondta. Eltolt magától és hüvelykujjával letörölte könnyeimet.
- Miért sírsz?
- Ezt most komolyan kérdezed? Felvételre van véve ahogy... - elcsuklott a hangom.
- Nem biztos, hogy megtörtént... Tegyük fel ha mégis... Az olyan rossz lenne? - Villantott egy kicsit kacér mosolyt.
- JongUp! - szóltam rá kicsit dühösen. - Nagyon jól tudod, hogy ez nagy baj. Először is fel van véve VIDEÓRA! Másodszor... nekem nagyon jó barátom vagy és te se érzel többet barátságnál. Minek tennénk tönkre ezt a "kapcsolatot"?!
- Meg DaeHyun-t is megbántottuk.
- Micsoda? - kérdeztem vissza, mert nem hallottam mit mondott.
- S-semmi. Inkább gyere, menjünk vissza és nézzük meg a felvételt a legelejéről. Akkor minden kiderül.
- Rendben. - Bólintottam, majd felhúzott a hideg csempéről.
    Visszafáradtunk a többiekhez.
- Itt vagyunk - szólt JongUp.
- Na végre. Tudni akarom mi történt tegnap este. - Fordult vissza a képernyőhöz HimChan.
   A legelejére tekertük a buliról készült "kis filmet". Az elején még minden normálisnak mondható volt. Táncoltunk, ugráltunk, jól éreztük magunkat. Pár perc után YongGuk ellopta HimChan karóráját, ezért végigkergetőztek a házon. (Ez alatt én átöltöztem egy kényelmesebb ruhába). YongGuk viszont gyorsabbnak bizonyult, így volt ideje bebújni a hűtő mögé. HimChan nem találta meg, ezért fáradtságában ledőlt a kanapéra fetrengeni. Később DaeHyun ment be a szobájába és leült a sarokba. Ezek szerint egész reggelig meg sem moccant onnan?!
- Te mit csinálsz? - gondolkodtam hangosan és közelebb hajoltam a géphez. YoungJae bemászott a szekrénybe.
- Miért másztál be a szekrénybe? - kérdezte Zelo.
- Fogalmam sincs.-  Rázta a fejét YoungJae.
   Ekkor maradtunk Zelo, JongUp és én hármasban. Itt jön az a rész, amit már láthattunk. Ebbe kicsit belepörgettünk. Most ott vagyunk, hogy JongUp levette a fölsőm és a nadrágom. Én kicsit eltoltam magamtól és súgtam valamit a fülébe. Ennek következtében leszállt rólam, mellém feküdt és csak összebújtunk.
- Nem feküdtetek le - jelentette ki HimChan... csalódottan?!
- Nem feküdtünk le! - Ujjongtam és JongUp-ot nyakánál fogva átöleltem.
- De mit súgtál a fülébe? - kérdezte YongGuk.
- Nem tudom, nem emlékszem... - válaszoltam.
- Nézzétek Zelo megmozdult. - Mutatott a videóra YoungJae.
   Zelo feltápászkodott DaeHyun mellől. Odajött az ágyhoz, rámászott és fölém hajolt. Megnézte, hogy alszom-e, majd befeküdt mögém és derekamnál foga átkarolt.
- Na de Zelooo! - Nézett rá HimChan perverz mosollyal, ami kicsit ijesztő volt.
- Bocsi, Nina. Nem tudtam, mit csinálok.
- Semmi gond. - Legyintettem egyet.
   YongGuk kikapcsolta a videókamerákat és kitörölte a felvételeket, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljenek.
- Hát gyerekek... én erre az egészre inkább nem mondok semmit. -  Majd sietősen kiment. Őt követve, mindenki ment a dolgára.
- Máskor ne engedj alkohol közelébe - súgtam végül JongUp fülébe.

DaeHyun szemszöge:
 
   Fortyog bennem a düh és egyszerre a szívem is megszakad, ahogy látom magam előtt Ninát és JongUp-ot egymás karjaiban.
   Kimentem az erkélyre. Hűvös nyári szellő csapta meg arcomat, amitől kirázott a hideg. Rátámaszkodtam a fehérre mázolt korlátra és próbáltam kusza gondolataimat a helyükre rakni. Hirtelen valaki megfogta a vállam. JongUp volt az.
- Na mi van? Vége van a kis műsornak? - kérdeztem gorombán.
- Ne csináld már ezt. - Mellém állt és nekidőlt háttal a korlátnak. - Ha tudni akarod... és szerintem tudni akarod... nem történt semmi.
- Ja, mondd annak, aki ezt elhiszi.
- Tudod jól, hogy a barátom vagy. Sose szúrnálak hátba.
- Mégis megtetted.
- De az... más volt. Nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Nina nagyon jó barátom, de el kell ismerni, dögösen néz ki. - Mikor ezt kimondta, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne verjek be neki egyet. - Úgy látszik berúgva elvesztettem a fejem. Hidd el... sőt inkább megígérem, hogy soha többet nem fordul elő - ígérte meg JongUp.
- Mi nem fordul elő többet? - nézett érdeklődőn Nina.
- Ööö... hogy a romlott tejet otthagyom a hűtőben... DaeHyun meg ivott belőle és hát... a többi magától értetődik. - Ránéztem JongUp-ra amolyan "ennél jobb nem jutott eszedbe" nézéssel. De nem törődve velem, tovább folytatta.
- Én viszont bementem, mert fázom. - Azzal becsukta maga után az erkély ajtaját.
- Egy idő után nem láttalak a teremben. Hová tűntél?
- Fájt a fejem és hányingerem is volt, ezért kijöttem levegőzni - hazudtam az első dolgot, ami az eszembe jutott.
- A romlott tejtől? - kuncogott fel Nina.
- Ja, attól. - Húztam én is félmosolyra a számát. - Fázol? - kérdeztem, mert láttam, ahogy két kezével dörzsölgette felkarját és közben vacogtak fogai.
- Egy kicsit.
- Akkor menjünk be. - Elindultam befelé, de kezem után nyúlt és megfogta azt. - Ne menj... Nincs kedved kinn maradni még egy picit? - kérdezte elpirult arccal.
- De akkor meg fogunk fáz... várj csak! - Gyorsan beszaladtam a nappaliba. Megragadtam két párnát és egy meleg takarót.
- Ez jó lesz? - Emeltem fel a dolgokat kezemben.
- Tökéletes - mondta, majd lefeküdtünk a kinti kihúzható kanapéra és jól betakaróztunk. Csak néztük a gyönyörű csillagos eget. Néha-néha ránéztem Ninára.
   Vele minden olyan más... ha tudná mit érzek... aish, tök mindegy.
   Annyira nyugis volt most a környék, hogy hamar lecsukódtak szemeim és el is aludtam.

HimChan szemszöge:

- Ébresztő csillagászok - szóltam a kint fekvő Ninának és DaeHyun-nak.
- Minek keltettél fel? Egyáltalán mennyi az idő? - kérdezte fáradt hangjával DaeHyun.
- Tíz óra van. Általában nem te vagy az aki korán kel?! Mindegy, nem is ez a lényeg. Nina anyukád keresett telefonon. Azt mondta, ha felkelsz hívd vissza.
- Mégis minek? Már beszéltünk tegnap. Még van egy napom felhívni.
- Halvány gőzöd sincs hanyadika van ugye? - tettem fel a kérdést. Nina és Dae kérdőn néztek rám.
- Augusztus huszonnyolc van. Ami azt jelenti, hogy vége van a nyárnak.
- Mi? Máris? - Nézett aggódón Nina.
- Gyertek be reggelizni. - Intettem nekik, majd kelletlenül kikeltek a takaró alól és bejöttek.
   Már eléggé nyilvánvaló volt számomra, hogy mindketten éreznek valamit a másik iránt. Csak hülyék bevallani egymásnak. Nem tudom hogy-hogy fogja DaeHyun kibírni Nina nélkül...
- Nem akarom, hogy elmenj. - Ölelte meg Zelo.
- Én se akarok, de muszáj és amú... - Nina odahajolt Zelo nyakához.
- Már megint az én parfümöm van rajtad? - Nézett felhúzott szemöldökkel.
- Nem tudok mit csinálni. Olyan jó illata van. - Csillant fel szeme.
- Ne legyél már ennyire hülye. Ha tetszik az illata fújd a párnádra, de ne magadra. Még azt hiszik meleg vagy - mondtam ezt kicsi lenézéssel a hangomban.
   Leültünk reggelizni. Mindez hamar lezajlott. Nina elment felhívni az anyukáját. Nem is volt több pár percnél, mire visszajött a konyhába.
- Na mi volt? - kérdeztem.
- Azt mondta szeretné, ha harmincadikán, már otthon lennék - mondta lehangoltan -, merthogy el kell kezdeni összeszedni a sulis dolgokat meg ilyenek. - Fintorgott.
- Mikor kezdődik a sulid? - tette fel az engem is foglalkoztató kérdést YongGuk.
- Szeptember negyedikén, csütörtökön.
- Ha anyud azt akarja, hogy harmincadikán legyél otthon, akkor holnap fel kell raknunk téged a repülőre.
- Nem egy rakomány vagyok, de... igen, akkor kell elindulnom. Úgyhogy szerintem megyek is pakolni.
- Minek? Még van egy egész napod rá. - Próbáltam visszamarasztalni a nappaliba.
- Ismersz már annyira, hogyha most nem állok neki, akkor tuti itt hagyok valamit. - És már be is ment.

JongUp szemszöge:

   Nina most este szál fel arra a gépre, ami hazarepíti Magyarországra.
- Annyira fogsz hiányozni. - Szorította magához Zelo.
- N-nem... kapok... le-levegőt - mondta oxigénért kapkodva Nina. Majd Zelo elengedte.
- Ha bármi gond van nyugodtan hívj fel minket. - Ölelte meg YoungJae.
- Ha tudunk minden nap beszéljünk. - Mosolygott elbűvölően Nina.
- Vigyázz magadra hugi és tartsd kordában az udvarlóidat. - Ölelte meg YongGuk is.
- Úgy lesz. - Nevetett fel.
   DaeHyun és HimChan is elbúcsúzott tőle. Meg persze én is. Nina még egyszer körül nézett, majd lementünk a parkolóba. Beszálltunk a fekete furgonba és elindultunk. Becsekkolás előtt váltottam még vele pár szót.
- Tényleg vigyázz magadra és jövő nyáron ugyanitt találkozunk.
- Persze csak, ha elengednek megint. Életem egyik legjobb nyara volt. Köszönöm. - Majd nyomott egy puszit az arcomra és elment.

Nina szemszöge:

   Leszálltam a repülőről, megfogtam a két nagy bőröndöm és elindultam megkeresni anyát. Szerencsére nem egy "Üdv itthon kincsem" táblával várt, de így is könnyen megtaláltam a tömegben. Élveztem a TS épületben töltött nyaramat, de mégis hiányoztak a szüleim és persze a barátaim.
- Hogy lehet az, hogy négyszer annyi cuccal jöttél haza, mint amennyivel elmentél?
- Neked is szia, anya. Én is örülök, hogy látlak. - Majd megöleltem. - Sok mindent vettek nekem a fiúk, így több bőröndre volt szükség.
- Értem. Na menjünk, apád már vár ránk... gondolom.
- Miii? Tudja, hogy nem keresztanyuéknál voltam?
- Nem, nem tudja. De mivel nem látott két hónapig, az a normális ha vár haza, nem?! - tette fel a költői kérdést anyum.
   Azzal beszálltunk a jó öreg Suzuki-ba és elhajtottunk a pályaudvarról. Beléptem a házba. Apa szokás szerint a gép előtt ült, de hamar kikászálódott a székéből.
- Ó, hát itt vagy. Azt hittem már haza se jössz. Már tervezgettem, hogy csinálok a szobádból egy számítógép termet. - Mosolyodott el apa a reakciómat látva.
- Jaj, de kedves.-  Villantottam egy műmosolyt, majd adtam neki egy puszit.
   Levettem a cipőm és két bőröndömet húzva beballagtam a szobámba. Sötét van, mert be van húzva a függöny. Leraktam a földre a cuccaim és kisebb lendülettel ráhuppantam a puha ágyamra... ami most... kemény és púpos?!
- Aú! - hallottam egy hangot.
- Mi a...? - mondtam hangosan és egy rántással lehúztam a takarót.