Real Life with a Celebrity 29.fejezet

   Az egész napot végigbeszéltem a fiúkkal. Az első, amivel a mondandómat kezdtem az az volt, hogy semelyik nem vette fel a telefont. Akárhányszor hívtam őket, csak a hangposta kapcsolt be.

   Nem nagyon érte váratlanul őket kérdésem. Az oka annak, hogy nem jelentkeztek, egyszerű volt. Az igazgató mindent megvont tőlük. Elvette a telefonokat és minden más elektromos kütyüt, amivel kapcsolatba léphettek volna akárkivel. Ennek következtében négyszer annyit dolgoztak, mint általában. Sajnáltam őket, és nem értettem, mire fel, ez a hirtelen megvonás. Még soha nem voltak erre kötelezve. Én meg elhordtam szegényeket mindennek, mert nem jelentkeztek.

   De szerencsére most már itt vagyok, úgyhogy nem lesz ilyen probléma, hogy nem tudunk beszélni.

   Második nap teljesen átrendeztük DaeHyunnal a szobánkat, hogy rendesen elférjenek az én cuccaim is. Majd mikor azzal végeztünk, elmentem az igazgatóhoz és átnyújtottam neki az aláírt szerződést a színészkedéssel kapcsolatban. Még anno, ezt is kiharcoltam otthon.
   Utána elmentem találkozni a rendezővel, hogy további utasításokat kapjak. Kellett a történet folytatása, hogy melyik jelenetben jelenek meg újra, és a további dialógusok sem hiányozhattak, amiket meg kellett tanulnom. Eközben találkoztam Ukwonnal is. Beszélgettünk pár sort majd eljöttem.
   Épp, hogy visszaértem JongUp már meg is ragadta karom és elkezdett húzni a folyosón.
- Hova megyünk? - kérdeztem kacarászva.
- Elviszlek vacsorázni. - Nézett hátra háta felett. - Régen beszélgettünk már, ideje lenne dumálni kicsit, nem? - Mosolygott elevenen majd tovább húzott előre.
   Én is csak mosolyogtam.
   Tényleg jó lenne elmenni valahova. Sok mindent ki kell adnom magamból. Ha nem neki mondanám el, akkor mégis kinek? Tökéletes időzítése volt JongUp-nak. Örültem, hogy kimozdulhatok és csacsoghatok valakivel. Ő az egyik olyan ember, aki ténylegesen megtudja oldani a problémáim.

- Mit gondolsz? El kéne mondanom? Én is hibás vagyok? - Piszkáltam villámmal egy salátadarabkát.
- Közelítsük meg másik irányból - válaszolt. - Amíg távol voltál... Dae eltöltött egy éjszakát Yuri-val.
   Mindenre számítottam, csak erre nem. Beleejtettem villám a tányérba, kezem pedig lehullott testem mellé.
- Látod? Ő is ugyanígy érezne, ha ezt tudná. - Belekortyolt italába. - Ne aggódj, nem történt köztük semmi. Csak szemléltetni akartam a dolgokat.
   Ez most szórakozik?
- Ha történt volna bármi is... akkor sem lehetne beleszólásom. Hisz' akkor nem voltunk együtt. - Gyorsan bekaptam egy szelet paradicsomot, hogy eltűnjön végre a keserű érzés torkomból.
- Nina... Kérlek, mondd, hogy érted a lényeget. - Fogta meg szabad kezem. - Fontos számunkra DaeHyun és ha ezt megtudná... El sem tudom képzelni, mit művelne. Néha jobb tudatlannak lenni. - Sóhajtott majd elhúzta kezét.
- Tudom. - Hajtottam le fejem. - Nem mondom el neki.
- Ami történt csak egy véletlen volt. Én is tudom, hogy nem érzel JB iránt semmit. Még ha jól is színészkedsz, számomra akkor is olyan vagy, akár egy nyitott könyv. Látom, hogy nézel DaeHyun-ra, szóval megnyugtatlak, nem kell ezen fennakadnod - mondta miközben száját teletömte étellel.
- És így várod el, hogy komolyan vegyelek? - Nevettem fel majd nyújtottam neki egy szalvétát.

   Igaza van. Teljesen túldrámáztam a dolgokat. Mit kell úgy idegeskedni? Megnyugtattam magam, így teljes higgadtsággal léphettem át a dorm küszöbét.

   Későre járt, így a fürdőszoba felé vettem az irányt. Végigbattyogtam a hosszú folyosón majd gyorsan letusoltam. Nem akartam sokat időzni. Felöltöztem és elkezdtem fogat mosni.
  Pár másodperc elteltével kattant a zár, amire odakaptam fejem. JaeBum állt előttem. Annyira megijedtem, hogy félrenyeltem a fogkrémet, amitől szétköpködtem a mosdókagylót.
- Te hülye vagy? Meg akarsz ölni? - Töröltem meg arcom a törölközőmbe majd leöblítettem a mósdókagylót is.
- Kérlek, ne küldj el. Beszéljük meg. Nem bírom elviselni, ha haragszol rám. Tudom, önszántadból nem fogsz bocsánatot kérni. Bár te vagy a hibás, én kérek elnézést. Helyetted is...
   Szavaitól feltört bennem egy nevetés.
- Te kész vagy. - Csaptam vállára egyet, mire értetlenül nézett. - Nem haragszom rád. - Mosolyogtam rá kedvesen majd nyakamba terítettem törölközőm. - Ne aggódj.
- Ez könnyebben ment, mint gondoltam. - Vonta meg vállát, de utána újra komoly lett. - Viszont van itt még más is.

   Arckifejezésétől teljesen lefagytam. Mi lehet ilyen komoly?

   Légy résen. Vízhangzott fejemben JaeBum mondata. Aznap este mindent megértettem.
   Valójában tudtam, hogy Yuri egy alattomos, számító alak. Na, de ennyire? JB elmesélte, hogy meglátogatta őt, még aznap, amikor én érkeztem. Be akarta fűzni a kis tervéhez, aminek az a célja, hogy engem tönkretegyen. Tudta, mennyire közel állok JaeBum-hoz, de remélte, hogy pénzzel megvesztegethető.

   Ugyan kérlek. Hogy lehet valaki ennyire naiv? Nem felhőtlen minden barátság, de annyira még sem lehet hülye, hogy azt higgye, egy kis veszekedés után JB tönkre akar tenni. De úgy látszott mégis. Yuri mindent kitálalt, elmondta az egész ügyködését. Akkor értettem meg, miért is nem kaptam SMS-t DaeHyun-tól, még mielőtt eljöttem. Yuri megcserélte neveinket Dae névjegyzékében és helyettem neki küldte az üzeneteket. Azokat, amikben szólt, hogy nem tud eljönni velem és nem is jön haza. Én meg nem hittem neki. Beleestem a csapdába és hazamentem.

   Arra is fény derült, miért volt olyan kedves az igazgató és miért mondott rögtön igent arra, hogy próbaidőn legyek. Ez is Yuri tervének a része volt. Ő zsarolta meg az igazgatót, hogy vegyenek fel. Meg akarta várni, amíg szétválaszt minket DaeHyunnal a kevéske együtt töltött idő. De amikor ez nem következett be, akkor kiakart pateroltatni. Ám balszerencséjére, ez sem történt meg. Az igazgató, azért volt kedves, mert a végére meglátta bennem azt a tehetséget, amit először nem vett észre. Így jutott Yuri végső kétségbeesésében JaeBum-hoz.

   Nagyon eszes. Hülyének tetteti magát, de valójában nagyon okos és ravasz. Képes volt titeket szétválasztani DaeHyunnal. Biztos vagyok benne, hogy okkal mondott el nekem mindent. Nem tudom, mire készül, de tuti, hogy nem véletlen avatott be a dolgokba. Valószínű tudta, hogy elmondom neked. Légy résen. Nem akarom, hogy bajod essen. JB mondata, újra megjelent gondolataimban.

   Akkor nem tudtam megfejteni, mire is készül valójában Yuri. De abban biztos voltam, hogy nem JaeBum lesz az utolsó, akit megpróbál felhasználni ellenem.