Figyelmeztetés: Ez a rész nem lett (valami) jó. Nem kellett volna belevágnom ebbe az egész drogos dologba, de most már nem tudom vissza csinálni. Tanultam a hibámból és sajnálom, ha valakinek ez a fejezet csalódást fog okozni. Remélem azért a történetet tovább követitek majd:)
Csak reménykedhetünk, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Az ajtóhoz érve, rögtön kutatni kezdtem zsebeimben a kulcs után. Mikor végre előkerült, gyorsan beleakartam rakni a zárba, de sajnos az idegeskedéstől, csak sokadik próbálkozásra sikerült.
Berontottunk az ajtón, számítva a legrosszabbra. Szemeim ide-oda vándoroltak Ninát keresve, kit sikeresen megtaláltak. Az ablak nyitva volt, ő meg a párkányon ült és vidáman lógatva lábát nézett ki a fejéből. Mikor észrevett minket, gyönyörűen ránk mosolygott.
- Nina... - Nyeltem egy nagyot. - Nagyon szépen kérlek, mássz vissza a szobába. - Közben lassan lépkedtem felé, szüntetve köztünk a távolságot.
- Nem akarok. - Húzta össze szemöldökét. - Mindig is tudni akartam milyen ejtőernyőzni.
He? Ne mondd nekem, hogy ki akar ugrani...
- Azt kipróbálhatod máskor is. Most gyere be szépen és mutatok valami sokkal jobbat. - Sietett segítségemre JaeBum.
Nina kelletlenül bár, de mégis visszamászott a szobába. Hirtelen ott termettem az ablaknál, s bezártam azt. Végre kifújhattam a bent rekedt levegőm, és megnyugodhattam egy kicsit. Nina két vállára raktam kezeim és lassan tolni kezdtem a nappali felé. Leültettem a kanapéra majd mi is leültünk vele szemben a kávézóasztalra.
- Hol van az a sokkal jobb dolog? - kérdezte ezt lebiggyesztett szájjal, s oldalra billentette fejét.
- Mégis mit fogunk vele csinálni nyolc óráig? - kérdezte JB ignorálva Nina kérdését.
- Nem tudom... - Könyököltem térdemre, s államat öklömre helyeztem. - Hagyjuk békén. Csináljon, amit akar, és ha valami hülyeséget szeretne tenni, akkor megakadályozzuk. Többet nagyon úgy sem tehetünk. - JaeBum egyetértett velem, így csak Ninát figyeltük. Nem vettük le egy pillanatra sem róla szemünket. Unalmas volt.
De inkább ez, mint hogy a sürgősségin kössünk ki, mert ő ejtőernyőzni akar. Pár perc elteltével Nina csillogó szemekkel elkezdett köröket, meg különböző formákat rajzolni a levegőbe.
Lefogadom, hogy most hallucinál. Remek.
- De szépek! - szólalt meg. Nem foglalkoztunk vele. Csak tovább bámultuk.
Kár, hogy ez a "levegőben rajzolunk" dolog, nem tartott tovább pár percnél. Sajnos Nina felállt. Szerencsére nem csinált semmit. Járkált fel, s alá. Hangot adott hülyeségeinek, de ennél több nem történt. Eközben mi átültünk a kanapéra, így kényelmesen figyelhettük és hallgathattuk a műsort.
- Fürdeni akarok... Rákokat akarok... Sós vizet akarok... Rákokkal akarok fürdeni a tengerben! - Dobbantott lábával Nina, mint egy öt éves.
- De itt nincs tenger - mondtam egyhangúan.
- Rákokkal akarok fürdeni a tengerben! - Dobbantott ismét, s összeráncolta szemöldökét.
- Fogd már fel, hogy itt nincs tenger! - Ugrott fel JB mellőlem és ráüvöltött. Nina megrémült. Torkában ragadt a szó. Szipogni kezdett, majd... felsírt... mint egy gyerek.
- Hallod! Inkább fogd be a szád és ne mondj semmit. Csak rontasz a helyzeten. - Magamhoz öleltem, s úgy nyugtatgattam.
Tudtam, hogy csak megjátszotta, hisz egy könnycseppet sem éreztem meg pólómon. Kértem, hogy nyugodjon meg és lassan eltoltam magamtól. Aztán, mintha mi sem történt volna, mosolyogva elment mellettem az előszobába. Hagytam, csinálja tovább, amit akart. Visszaültem a kanapéra és újra csak rajta tartottuk szemünket.
Már eltelt több, mint egy óra. Szerencsére még nem történt semmi. És csend is volt... egészen mostanáig. Ninának kedve támadt tűzoltósat játszani. S előszeretettel adott hangot a szirénának is. Az egész lakásban futkosott. Közben néha kiabált, de még mindig a sziréna hang volt nála a nyerő.
- Tűz van! Tűz van! - Szaladt be a konyhába. - Égnek az emberek! - Sipákolt, majd idefutott hozzánk, s a két kezében lévő poharak tartalmát ránk öntötte. JaeBum-mal egy emberként ugrottunk fel a hideg víztől, amit az arcunkba kaptunk.
- Normális vagy? Fejezd már be! Könyörgöm térj már észhez! - JB odasétált Ninához és vállánál fogva megrázta, remélte hátha az segít. Nina persze jót mosolygott ezen és a két pohárral visszasétált a konyhába.
- Hagyd már. - Töröltem pólómba nedves arcomat. - Úgy viselkedik, mint egy gyerek. Ez legalább még elviselhető.
- Gyerek? Mint egy gyerek? Ez nem gyerek. Ez egy szörnyeteg! Nem bírom tovább elviselni, kikészít. - Ült vissza a kanapéra és fejét fogta. Követtem példáját. Titkon persze én is reméltem, hogy Ninának nem lesz több ilyen húzása.
Mint kiderült, csak emlegetni kellett őt, és már meg is jelent. Haláli nyugodtságal sétált be, majd leült elénk a parkettára. Lábaival elkezdett rúgkapálni és kezeivel a levegőben hadonászott.
Ennek láttán mire gondoljon az ember? Arra, hogy olyan, mint egy gyerek. JB felé fordultam, s mondani akartam neki, hogy: na, látod, nekem volt igazam. De ő csak leintett, hogy inkább meg se szólaljak. Nina még mindig szüntelenül rángatózott, mint egy óvodás. Mikor látta, hogy ez hidegen hagy minket, felállt, s dobbantott.
Ne... Kérlek ne mondd ki...
- Rákokkal akarok fürdeni a tengerben! - és kimondta... megint.
- Sós vizet akarsz rákokkal? Akkor megkapod! - JB felém fordult majd folytatta. - Engedd meg neki a vizet a kádba és szórj bele sót. - Vont vállat.
- Hát te hülye vagy. - Nevettem fel. - Nem fogom sós vízbe tenni. - Erre Nina toporzékolni kezdett, mire segéd társam odasétált hozzá.
- Nyugi... Kook csak azért nem segít, mert egy vén ló seprűnyéllel a seggében. - Simogatta meg Nina fejét.
- Sze-szegény... - Szomorodott el Nina, majd JB vezetésével a fürdőbe mentek.
Haha! De vicces valaki. Röhög a vakbelem.
Utánuk mentem, megengedtük a vizet majd raktunk bele sót. Nina panaszkodott, hogy nem voltak a "tengerben" rákok. JB már ideges volt, így az összes tusfürdőt, sampont és bármilyen flakont, amit talált azt belevágta a vízbe. Úgy látszott Ninának ez elég volt és már szállt volna bele, de megállítottuk. Mégsem mehetett bele ruhába. Inkább beküldtük fehérneműbe, hogy utána legyen száraz ruhája, amit felvehet. Semmi rossz szándék nem fordult meg a fejünkben...
Nina beleereszkedett a meleg, sós vízbe és örömmel kijelentette, hogy tökéletes hőmérsékletű a tenger. Miközben beszélt, JaeBum ráfigyelt, de nekem máshova tévedt szemem.
Még nem ment el kiszedni a varratokat? Hasán még mindig látszott az összevarrt seb. Tudtam, hogy nem szerette volna, ha JaeBum tudomást szerez róla. Így karon fogtam barátom és kihúztam a fürdőből. Ninára rácsuktam az ajtót, s reménykedtem, hogy el lesz egy darabig. Mi addig ettünk egy szendvicset. Dumáltunk és közben zenei aláfestés gyanánt hallgattuk Nina hülyeségeit, amik kiszűrődtek a fürdőszoba ajtaján. Egy idő után már nem hallottuk, ahogy a vízben szórakozik, így arra következtettünk, hogy kiszállt. Mivel csöndben volt, jobbnak láttuk, ha nem zavarjuk. Addig nekünk is nyugtunk volt.
- Lassan három órája bent van. Nem kéne ránézni? - tettem fel kérdésem, miközben a földön ültem, háttal nekidőlve a falnak.
- Jó ötlet. - JB felállt, s benyitott Ninához.
- Minek jössz be te barom! - üvöltött olyan hangosan, hogy szerintem az egész épület hallotta. Nina becsapta az ajtót majd a meglepett JaeBum felém fordult.
- Ennek meg mi baja? - Mutatott az ajtóra, ami abban a pillanatban újra kinyílt. Nina kiviharzott rajta (már vissza is vette a ruháját), odajött hozzám majd rátaposott a lábfejemre. Felugrottam a fájdalomtól és káromkodtam egy sort.
- Ne csapd rám az ajtót, te seggfej! - JB szakadni kezdett a röhögéstől.
Na jó! Gondolom Ninának megvolt a hangulatváltozása. Lesz dolgunk bőven...
Idegesen körbejárta a lakást, és az összes ajtót becsapta. Mikor ezzel kész lett, lerántotta az abroszt az étkezőasztalról. Persze, ami rajta volt az is a földön landolt. Szerencse, hogy csak használt szalvétákat hagytunk rajta.
Sajnos Nina ezzel nem elégedett meg. Tovább tört, zúzott. Szó szerint...
- A picsába, Nina! Az anyám kedvenc vázája volt. - Üvöltöttem rá most már én is. Hasztalan volt. Levert a polcról egy kép keretet is, amin ennek folytán megrepedt az üveglap. - JaeBum segíts lefogni! - Betelt a pohár. Igaz volt egy kis nyugtunk, de már hat órája őt pesztráltuk.
Elvileg még két óra és vége. De ki tudja, hogy nem húzódik-e el...
- Eresszetek el! - ordibált Nina és kapálózott.
- Fogd erősebben! - Utasított JB.
- Te könnyen beszélsz. Nem te fogod a lábát. - Nina folyamatosan rugdosódott. Elég nehéz volt tartani.
Be akartuk vinni a szobámba. Vesződtünk vele pár percig, de végre sikerült. Leraktuk az ágyra. Gondolkodtunk, hogy-hogy tudnánk rajta tartani. Végül csak arra jutottam, hogy ráülök a hátára. Nina párhuzamosan feküdt az ággyal, én meg rajta ültem merőlegesen, így lelógott a lábam.
- Végül is, ez is egy megoldás - ismerte el JaeBum.
- Fel kéne hívni YongGuk-ot vagy valakit, hogy Nina velünk van. Így is már este tizenegy óra. Ha tovább halogatjuk, szerintem kihívnák a rendőrséget is. - Egyet értett velem. Rögtön elővette telefonját és felhívta egyiküket.
DaeHyun szemszöge:
Délután négy óta nem láttam Ninát. Pontosan azóta, amióta elhagyta az épületet. Aggódtam érte. Fogalmam sem volt, hol lehetett. Késő este volt és még mindig nem ért vissza. Idegesen járkáltam fel, s alá. Mindenre gondoltam. Elütötték, elrabolták és az ehhez hasonló rossz dolgok. A többiek sem voltak nyugodtabbak. Mindenki tűkön ült, s csak remélhette, hogy minden rendben lesz.
Hirtelen megszólalt a telefonom. Gyorsan vettem elő zsebemből. Nem is néztem meg, hogy ki hívott.
- Nina? Jól vagy?
- Neked is szia. JaeBum vagyok. Csak azért hívlak, hogy szóljak, nem kell aggódnotok. Nina jól van.
- Mi? Hol van most? Tudsz valamit? - Nem tudtam semmire gondolni. A többiek körém gyűlve hallgatták a kihangosított telefonom.
- Nyugi, itt van velem. Nem kell félned... Majd én vigyázok rá. - Letette. Nagyon mérges lettem. Hangjában hallottam, hogy örült...
Annak, hogy ilyen helyzetben vagyok. Ha egy újjal is hozzá ér, én megölöm. Egyre jobban elöntött a düh. Megszorítottam markomban lévő telefonom és hozzávágtam a falhoz.
- A rohadt életbe! - Üvöltöttem fel. Nem igaz, hogy ez történt...
Amilyen hamar csak tudtam, felkaptam kabátom és feltéptem a bejárati ajtót.
- Hova mész? - kérdezte aggódva Zelo.
- Megyek és megkeresem őket. - Ha JB tényleg csinált vele valamit, akkor...
...tényleg nem fogja megélni a holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése