Nina szemszöge:
Dühösen kapkodtam lábaimat. Ideges voltam, de nem DaeHyun-ra, hanem Yuri-ra. Miközben Dae kérdőre vont elszólta magát, így nagyon jól tudtam, hogy ő tömte tele a fejét mindenféle szarsággal. Fogtam egy taxit. Az úti célom Yuri lakása volt.
Őszintén nem értettem, ő miért nem a saját Entertainment kuckójában lakott. Az is lehet, hogy egy bizonyos koron felül elköltözhetsz?
Aish, most nem is ez a lényeg. Szerencsére megjegyeztem hol lakik, így gond nélkül megérkezhettem hozzá. Felcsöngettem. Kedves hangon szólt bele a kaputelefonba. Amilyen higgadtan tudtam, közöltem vele, hogy szeretnék vele beszélni. Beengedett. Felbaktattam a lépcsőkön. Mire felértem az ajtó már nyitva volt és azonnal be is invitált. Köszöntünk egymásnak és leültünk a kis étkezőasztalához. Kitett mindkettőnknek egy bögre teát, ő is leült, így végre a tárgyra térhettem.
- Megkérdezhetlek miért találsz ki hülyeségeket és tömöd tele vele a barátom fejét? - tettem fel nyugodtan a kérdést, s közben a bögrében lévő teát néztem.
- Tessék? Nem értelek.
- Ha megkérhetlek ne nehezítsd meg, s ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőled.
- Nem értem mi a baj. Nem csináltam semmit. Dae-el csak beszélgettünk. Miért? Mondott valamit? Nem lehet, hogy magától mondta azokat amiket mondott? - Még mindig a gőzölgő teát néztem, de ahogy felsandítottam szempilláim mögül, tisztán láttam sunyi mosolyát.
Milyen idegesítő. És elhitte, hogy nem láttam.
- Nem szeretem ismételni magam... de úgy látszik ez elkerülhetetlen nálad. Mondd el, mi okod volt erre az egészre. - S kortyoltam egyet a még mindig forró italból.
Ha jól gondolom ez fekete tea, de mintha más íze lenne.
- Nem kéne ismételgetned magad, ha világosan beszélnél. - Kész. Ennél a kijelentésnél elpattant valami a fejemben.
- Na ide figyelj. Fejezd be ezt a "nem tudom miről beszélsz" dolgot, mert esküszöm úgy tarkón váglak, hogy végig nyalod a frissen polírozott padlót! - már közvetlen a szemébe mondtam ezeket, de még mindig csak kicsit emeltem fel a hangom.
- Nahát. Gondoltam, hogy ki fogsz akadni. De nem hittem, hogy ilyen hamar. Látom nem lehet téged könnyen megtéveszteni, pedig ez a "hülye szőke vagyok" stílus általában bejön. DaeHyun-nak is tetszik. Ezért kedvel. Mert kicsit butuska és esetlen vagyok. Na persze. - Nevetett bele a mondat végébe.
- Tudod... most legszívesebben rádönteném ezt a gőzölgő folyadékot. De tudod miért nem teszem? Mert túl finom ahhoz. - Mosolyogtam az arcába, aminek láttán lehervadt a vigyor képéről.
Azt várta, hogy majd ezzel a kijelentésével csak még jobban felhúz. Sikerült neki.
De nem adom meg neki azt az örömöt, hogy ki is mutatom.
- Ahogy látom elmondtad amit akartál, akár mehetsz is.
- Ne kapkodj. Korán sem fejeztem még be. Még mindig nem adtál kielégítő választ. Mivel már tudom, milyen romlott is vagy valójában, nincs már mit titkolnod. - Dőltem hátra a székben és kezemet összefontam mellkasom alatt.
Így tudatom, hogy én türelmesen várok.
- Nem az eszedről vagy híres. Azt hittem, hogy már magadtól is rájöttél. De úgy látszik beléd kell magyarázni... Mindent elkövetek annak érdekében, hogy Dae kitegye a formás kis valagadat a TS Entertainment-ből. Ha ő nem is, majd befűzöm az igazgatót. Nem lesz nehéz. Nem fogom engedni, hogy valami kis jött-ment elvegye őt tőlem. Nem fogok ellened veszíteni. Egy olyan kislány mint te... nem is értem mit lát benned. Kavarsz jobbra-balra mindenkivel. Jin-nel, JungKook-al, JongUp-al a többi sráccal, akivel egy fedél alatt vagy. De ez nem gond. Így könnyebb dolgom van. Ezért sem volt nehéz beetetni DaeHyun féltékeny fejét azzal, hogy JaeBum-mal flörtölgetsz. Jól figyelj rám. Tönkre-foglak-tenni - mondta lassan tagolva a szavakat, s túlzottan artikulálva.
- Szánalmas vagy. - Kacagtam fel, aminek láttán szerintem ő is kezdett már ideges lenni. - Először is, ha azt hiszed, hogy bármit el fogsz ezzel érni... Tévedsz. Úgy gondolod ez egy verseny? Mert akkor már vesztettél is. Tudtommal én alszom a karjai között és engem csókol meg reggelente. Ja igen. Tisztázzuk... nincs viszonyom senkivel. Ennyire féltékeny vagy rám, vagy mi? Akarod őket? Ezért meséled be még magadnak is, hogy velük enyelgek? Szánalmas vagy Kwon Yuri. És én még felnéztem rád. Hányok az olyan emberektől, mint amilyen te vagy. Csak, hogy tudd DaeHyun és én együtt vagyunk, és mindig együtt is leszünk. Ezt jól vésd a szép kis fejedbe. - Kacsintottam rá.
Ennyi. Láttam, hogy elborult az agya. Onnan tudom, mert pont mikor felálltam, kiabálva neki lökött a falnak.
- Na ide figyelj. Te... te nem fogsz engem kioktatni, világos? Semmit nem tettél le az asztalra! Egy jelentéktelen alak vagy, és az hogy Dae lát benned valamit az is el fog múlni nagyon hamar. És ne merészelj még egyszer így beszélni velem! Tudd, hol a helyed. Nyolc évvel vagyok idősebb nálad, te kis taknyos. Ne hidd ho... - félbeszakítottam.
- Nyolc év. Hűha. Ezzel vigasztalod magad? Attól, hogy idősebb vagy, tudod itt - mutattam halántékomra -, nem biztos, hogy okosabb vagy.
Máris csattant a pofon arcomon. Odakaptam és mosolyra húzódott szám. - Na látod? Ezt kár volt! - ahogy kimondtam, kigáncsoltam és átléptem fölötte. - Lent vagy, és az én szememben lent is maradsz örökre. - Hátat fordítottam, de az ajtóból még visszaszóltam. - Kössz a teát. - Azzal kisétáltam.
Elhatároztam, hogy sétálva megyek haza, ezzel is kieresztve a gőzt. Amúgy sem volt kedvem taxizni. Pár perce lehetett, amióta elindultam attól a kétszínű idiótától. Egyre jobban lehiggadtam.
Mentem a járdán, de egyszer csak elkezdtek összemosódni a dolgok. A látókörömben mintha minden... megőrült volna. A villanyoszlopok és az emberek... pontosan úgy hullámoztak, mint a tenger vize...
Vagy csak... én szédelgek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése