2013. november 2., szombat

Real Life with a Celebrity 3.fejezet

DaeHyun szemszöge:

JongUp felhozott ide egy csajt. Éppen mutatta volna be, de sikítást hallottunk.
- NINA! - kiáltott fel, azzal JongUp kirohant a szobából. Utána mentünk mi is. Mikor beértünk a másik helyiségbe, láttuk YongNam-ot, ahogy Nina két kezét a háta mögé szorítja (Nina háta mögé). Láttam, hogy ajkába harapva próbálta visszafojtani könnyeit, nem sok sikerrel.
- Mit akarsz ezzel elérni? - kérdezte YongGuk.
- Csak játszunk egy kicsit.
- Így akarsz bosszút állni?
- Bosszú? Dehogy... csak tudod meguntam, hogy mindig te kapod a sikert, hírnevet, pénzt és nőket.
- Te magad mondtad, hogy nem szeretnél sajtó közelbe kerülni, nehogy miattam szerezz hírnevet, mert a bátyád vagyok. Ja igen és ha már a pénznél tartunk: egy család vagyunk, szerintem ugyanúgy részesülsz a jóból... - fakadt ki YongGuk.
- Nem érdekelnek a szánalmas kifogásaid, és ha most megbocsátotok szeretnénk kettesben maradni. - Majd megcsókolta Nina nyakát.
- Engedd el őt vagy úgy repítelek ki innen, hogy a lábad nem éri a földet - szólt JongUp meglepetésemre.
- Nini, mikor nyílt ki ennyire a csipád? - lepődött meg YongNam.
- Fogd be és erezd el! - szólalt meg YoungJae is.
- Pszzt! DaeHyun! Kerüld meg a nappalit és üsd le, gyorsan! - súgta oda nekem HimChan.
- De miért én? - kérdeztem megszeppenve.
- Azért te féleszű, mert te vagy a legközelebb az ajtóhoz. Siess már, ne szarakodj annyit. Addig mi eltereljük a figyelmét. - Észrevétlenül kiosontam az ajtón, egyenesen be a konyhába.
- És mégis mivel üssem le, az öklömmel? Ilyenkor bánom, hogy semelyikünk nem baseballozik. Á, ez jó lesz! - Megfogtam a palacsinta sütőt és megkerültem a nappalit. Odaosontam YongNam mögé.
   Ekkor hallom Zelo hangját: DaeHyun te hogy kerülsz oda? Mikor rájött mit csinált a szája elé kapta kezét. A fejemet fogtam, hogy-hogy lehet ennyire szerencsétlen.
- Micsoda? - kérdezte YongNam, majd lassan elkezdett hátrafordulni.
- Nehogy hátra nézz! - kiáltom el magam. Ijedtemben meglendítettem a serpenyőt és az arcába csaptam. Majd elzuhant oldalra, mint egy rongybaba.
- Azt hiszem kihullott pár foga - nevetett fel Zelo. Erre mindenki röhögni kezdett. Eldobtam a fogtörő, gyilkos fegyvert és letérdeltem Nina mellé.
- Are you ok? - tettem fel a kérdést, de nem kaptam választ csak megrázta a fejét. Eközben betoppant Kyle (hol is volt eddig?) a tolmácsunk.
- Lemaradtam valamiről? Mi történt? - Nina odafordult hozzá és mondott neki valamit.
- Azt mondja, hogy YongNam kirántotta a karját. Amúgy meg nem hinném, hogy vészes a dolog, ha van ideje viccelődni velem. - Fintorgott Kyle.
   Magamhoz húztam Ninát és felemeltem.
- Kórházba kell vinnünk - szóltam a többiekhez.
- Nem vihetjük oda, utálja a stetoskópos kuruzslókat.
- Parancsolsz? - Néztem furán.
- Mármint az orvosokat... - mondta JongUp.
- Akkor mi legyen? - kérdezte Himchan.
- YoungJae! Te tudsz magyarul, kérdezd meg tőle mi legyen - vetettem fel az ötletet.
- Szerinted ebben az állapotban lefog velem állni trécselni?
- Csak csináld már! - kiáltok rá.
   YoungJae és Nina magyarul elkezdtek beszélni, közben leültem Ninával a kanapéra.
- Azt mondta, rántsuk vissza.
- Mi a franc? - szólalt fel mindenki.
- Itt és most, ki vállalja?- tette fel a kérdést.
- Just do it, please! - mondta könnyekkel küszködve Nina.
   YongGuk elment HimChan-nal eltüntetni YongNamot. Zelora és Kyle-ra jelen helyzetben nem számíthatunk. YoungJae nem fogja megtenni. Én kiestem mert az én ölemben ül és így elég nehéz bármit is csinálni. Vagyis már csak egy valaki maradt.
- JongUp rántsd vissza! - néztem fel rá. Közben YoungJae hozott egy rongyot, amire ráharaphat.
- Háromig számolok, oké? - mutogatta JongUp. Egy... Kettő... majd Nina felsikított (persze a kendő tompította a hangját) és Zelo üvöltése kísérte. Arcát a vállamba temette és tudtam hogy megint sír, mert könnyei átáztatták pólóm.
- JongUp! Miért kettőre rántod meg, mikor azt mondtad háromig számolsz? A szívem megált! - hadonászott Zelo.
- Ne legyél már ennyire "gyerek" - húzta a száját JongUp.
- Halljátok ezt? - kérdezte YoungJae.
- Mit? Én nem hallok semmit - válaszolt Zelo.
- Hát ez az, Nina már nem sír. - Óvatosan megemeltem a fejét, arrébb dobtam a rongyot, kisöpörtem az arcából a hajat és látom, hogy csukva volt a szeme.
- Csodás, így hogy visszük haza?! "Elnézést hogy így hoztuk vissza, de sokkot kapott, mert az egyik barátunk testvére megakarta erőszakolni és kirántotta a karját..." szöveggel? - dühöngött YoungJae.
- Háát... eleve úgy volt, hogy itt alszik és holnap viszem haza, de most ha belegondolok... nem is szóltunk az anyukájának. - Vakarta meg zavarában a fejét JongUp.
- Nagyon jó! Akkor felhívom és beszélek vele. - Azzal elment telefonálni. Zelo és JongUp mentek a dolgukra, én meg bevittem a szobámba Ninát. Lefektettem az ágyra és félig betakartam.
   Fáradt voltam ezért leültem az ágy mellé. Egyik kezemmel a fejemet támasztottam, míg a másikkal a könnyeit töröltem le.
   Nagyon aranyos, mikor alszik.
   A fejemet ráhajtottam az ágyra, majd megfogtam a kezét.

Másnap:

Nina szemszöge:

   Olyan fáradt vagyok nincs kedvem kinyitni a szemeimet... de érzem, hogy van valami a kezemen vagy inkább a kezemben?!
   Mikor felnyitottam szememet, konkrétan az a látvány fogadott, hogy DaeHyun mellettem aludt, úgy, hogy a földön ült, a feje meg az ágyon volt, amin fekszek. Közben fogtuk egymás kezét.
   Fogjuk egymás kezét?
   Nem tudtam, mit csináljak ijedtemben és zavaromban, ezért hirtelen kihúztam a kezem az övéből és a fal felé húzódtam. Erre ő is felébredt.
- Jobban érzed már magad? - kérdezte aggódó tekintettel. Megszeppenve bólintottam és félénken rákérdeztem: m-miért fogtad a kezem?
- M-mi? Én nem fogtam meg, tegnap elájultál, é-én behoztalak, motyogtál valamit, majd TE fogtad meg a kezem... - magyarázkodott.
- Én erre nem emlékszem. - Hajtom le a fejem. - Bocsánat, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak.
- Semmi gond. Amúgy meg... Nem úgy volt, hogy nem beszélsz angolul? - húzta mosolyra a száját. - Mert most elég jól ment.
- Egy kicsit azért tudok - mosolyogtam félénken.
- Mentem, hagylak készülődni. - Majd kiment az ajtón.
   Még mindig sokkban vagyok!
   Én fogtam meg a kezét? Hogy csinálhattam ilyen hülyeséget?! Ez tök ciki volt... Miközben ezeken gondolkoztam, levedlettem magamról a takarót.
   Látom, hogy még mindig ruhában vagyok (még jó).
   Kiballagtam a fürdőbe, megmosakodtam, rendbe hoztam a hajam és fogat mostam az ujjaimmal. Onnan a konyhába vettem az irányt. Mindenki kómás volt.
   Ez volt életem egyik legjobb egy és fél napja. Senki sem fogja elhinni, hogy a B.A.P-vel töltöttem, majdnem egy napot (persze a nagy rézében ki voltam ütve, de ez most nem számít).
   Felveszem a táskám, elköszönök és szerintem megyek is el.
- Hová mész? - kérdezte YoungJae magyarul. Annyira megijedtem, hogy összerezzentem.
- Csak felvettem a táskám. Meg el akarok köszönni, mert megyek haza.
- Ne siess már annyira, előbb reggelizz velünk. Utána JongUp hazavisz... vagy inkább szeretnéd, hogy DaeHyun fuvarozna? - kacsintott rám vigyorral az arcán.
- M-mi-miről beszélsz? - dadogtam.
- Tudom ám mi volt reggel. - Nyújtotta ki a nyelvét.
- S-semmi nem volt. - Éreztem, hogy tiszta vörös lett a fejem.
   Ekkor JongUp vállon ütötte YoungJae-t. (Gondolom látta hogy vörösödök, így közbelépett). Majd karomnál fogva az asztalhoz kísért.
   A reggeli átlagosan telt, már amennyire lehet átlagos az, hogy a B.A.P-vel eszek. Utána elköszöntem a többiektől. Mindenki mondott nekem valami kedveset, amit természetesen YoungJae fordított (nem hagyhatta ki, hogy amikor DaeHyun-ra került a sor, azt fordította hogy szeretlek). JongUp váltott még pár szót YongGuk-kal, majd elindultunk.
- Ez az - mutatok a kocsi anyós üléséről egy panzióra. Kiszálltunk és felmentünk az emeletre. Anya már ott várt minket. Nem is volt annyira dühös, sőt...
- Itt vagyunk anya!
- Hogy-hogy ilyen korán itt vagy? Általában délig alszol...
- Vissza jöhetek később is. - Mutattam az ajtóra egy sunyi mosollyal az arcomon.
- Haha, nagyon vicces. - JongUp bemutatkozott anyumnak (ő is így tett), majd megkérdezte tudnak-e beszélni. Ez meglepett és egy kicsit ideges is lettem, mert nem tudom miről akar vele beszélni.
- Na jó, én addig lefürdöm és átöltözöm - mondtam anyának.
   Így legalább kevésbé érzem cikinek a dolgot, főleg úgy, hogy a fél beszélgetést, úgy sem érteném.
   Készülődtem. Pont magamra kaptam a ruhámat, amikor anya beront az ajtón és azt mondja: pakolj! Most! - Azzal becsapta az ajtót.
   Nagyon dühösnek látszott... te jó ég, mit mondhatott neki JongUp? Nem mertem, kimenni sem. Összepakoltam, amilyen lassan csak tudtam. Elakartam kerülni,a kinti beszélgetést. Végül kimentem a kis bőröndömet húzva. Megdermedtem.
- Hol van JongUp?
- Elment.
- Ez most valami vicc ugye?! Komolyan elüldözted? Még el sem tudtam köszönni rendesen.
- Befejezted?
- Igen... - töröltem meg könnyes szemeim.
- JongUp, vagy ki, elég érdekes és váratlan dologról akart beszélni... Azt kérdezte, pontosabban arra kért, hogy hadd maradhass itt velük...
- Mi? - esett le az állam és bambultam anyára tátott szájjal.
- Nekem is ez volt a reakcióm, mikor meghallottam.
- Hát gondolom nemet mondtál, mert JongUp nincs sehol...
- Befejezhetem? Na, szóval az érvei a következőek voltak. Azt mondta, ha itt maradhatsz, fizetik az itt tartózkodásodat, s a haza utadat is. Egy ujjal sem érnek hozzád, meg hogy rajtuk kívül még ott van egy lány banda, meg az al-menedzserük is nő. És nyár végén épségben hazahoznak.
- Ez komoly? Hogy juthat ilyen eszébe? Hát ez nincs magánál. - Fogtam meg fejem.
- Beleegyeztem - mondta anya sóhajtva.
- Mi? - esett le újra az állam.
- Tudom mennyire odavagy értük és hogy egy álmod várna valóra, DE... vannak feltételek. Két naponta felhívsz, vili?
- OMG, köszi, köszi, köszi! - Ugrottam anyum nyakába és nyomtam egy puszit arcára. - Hogy-hogy ilyen könnyen belementél? Mármint nem akarom, hogy meggondold magad csak... érdekel.
- Most leszel 16 éves és úgy gondolom vagy már elég érett, hogy két hónapot kibírj "egyedül", de ne kelljen megbánnom.
- És ezt mióta gondolod így? - Vontam fel a szemöldököm.
- Ne idegesíts fel, mert meggondolom magam.
- Oké, bocsi, bocsi. Ígérem jó leszek és köszönöm - öleltem meg újra -, nagyon szeretlek. De... apa mit fog szólni?
- Valószínűleg felszállna egy gépre, és hazavinne téged, ezért azt mondom, hogy a nyarat a keresztszüleidnél töltöd.
- Hát oké, de ne feledd nem én kényszerítettelek rá. - Emeltem védekezően kezeim magam elé. - Tényleg akkor miért voltál olyan dühös, amikor bejöttél? És hol van JongUp?
- Csak rád akartam ijeszteni - nevetett fel. - Ő meg hazament. Azt mondtam neki majd átviszlek, úgyhogy indulás van.
- De várj! Nincs semmi cuccom csak két napi váltásruha.
- Ne aggódj, azt is fizetik... - legyintett anya nemtörődőm fejjel, majd mosolyogva tovább ment.
- Jaaa, hogy most már ingyen elő is leszek?! - nevettem fel.
   Húsz perc múlva, már újra TS épületénél találtam magam.
- Nagyon fogsz hiányozni - mondtam és szorosan átöleltem.
- Eltudom képzelni. Na, menj, mert meggondolom magam. - Adott egy puszit, majd a kis bőröndömmel kiugrottam a taxiból. Amilyen gyorsan tudtam felsiettem az emeletre és megálltam az ajtó előtt.
   Nagy levegőt vettem, majd benyitottam.

7 megjegyzés:

  1. "Elnézést hogy így hoztuk vissza, de sokkot kapott, mert az egyik barátunk testvére megakarta erőszakolni és kirántotta a karját..."
    Wáá :D *-*
    :D :D Ez nagyon jó >.<
    ^-^

    VálaszTörlés
  2. Ez eszméletlen jó volt Zelo meg olyan kis hülye volt...
    Milyen jó lenne ha én is csak úgy ott maradhatnék a kedvenc bandámnál ááá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is örülnék főleg a valóságban történne meg*-*

      Törlés
  3. Nagyon ultra tuti, tetszettek benne a fordulatok...várom a következõt
    FAN:

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés