- Te mit keresel itt? Ráadásul az ágyamban?
- Gondoltam megleplek. Nem hittem, hogy annyira fogsz örülni, hogy rám ugrasz. - Fogta sajgó lábát Zita, a barátnőm. - Lényegtelen. Most szépen leülsz ide és mindent elmesélsz.
- Nagyon fáradt vagyok. Nem ér rá holnap? - néztem rá könyörgő tekintettel.
- Éreztem, hogy ezt fogod mondani. Úgyhogy ma itt alszom. - Mutat az asztalon lévő kis táskára.
- Felőlem. - Vontam meg vállam.
Zita már befeküdt az ágyba és lekapcsolta a villanyt, míg én elmentem fürdeni. Körülbelül fél óráig állhattam a zuhany alatt (legalábbis az óra ezt mutatta). Pedig nem tűnt többnek pár percnél. Átvettem a pizsamámat is.
- Csússz arrébb. - Furakodtam be saját ágyamba.
Váltottunk még pár szót egymással, de hamar elnyomott az álom.
Másnap reggel:
Szeretek arra kelni reggel, hogy hideg kakaóval várnak és nem szűrődik be az ablakomon semmi fény.
Kár, hogy ennek a fele sem valósult meg. A nap fényére keltem föl (amit utálok) főleg úgy, hogy Zita könyöke a bordáimban pihent. Kikászálódtam és hálótársamat keltegettem. Lassan elkészülődtünk. A szobámban reggeliztünk, miközben néztük a Revolution félévadzáró részét. Tegnap este (még mielőtt elaludtunk) azt terveztük, hogy ma délután elmegyünk a Campona-ba suli cuccokat venni. Viszont hamarabb felkeltünk, így most tíz órakor fogunk elindulni.
Megérkeztünk a bevásárló központba. Rögtön a papír-írószer bolt felé vettük az irányt.
- Nézd ezt a cuki cicás füzetet. - Majd felmutatott egy A/4-es keményborítású füzetet.
- Nagyon. Most nézd meg milyen cuki az ára - mondtam cinikusan.
- Most miért vagy ilyen? - Biggyesztette le száját.
- Bocsi, de nincs valami jó kedvem.
Tovább nézelődtünk, de minden nagyon drága volt. Ezért csak pár tűfilcet vettem. Utána a TESCO-ba vezetett utunk. Ott mindent beszereztünk, amit kellett. Nagyjából nyolcszor átszámoltunk mindent, hogy-hogy jöhetnénk ki olcsóbban belőle. Ezután beültünk a McDonalds-ba. Zita rendelt egy sertés Mcfarm menüt és egy almás pitét. Én meg egy salátát, egy sajtburgert és egy csokis shaket. Evés közben kitárgyaltuk a nyarat.
Mikor befejeztük, még beugrottunk pár boltba, de nem vettünk semmit. Főleg én, aki egy csomó mindent kapott a fiúktól. Fiúk. Annyira hiányoznak. Pedig csak most "váltunk" el. Annyit hülyültünk... olyan klassz volt. Nagyon kiányoznak. Olyan érzésem van, mintha megint minden a régi lenne, s nem történt volna semmi.
Talán ezért is van rossz kedvem.
Hazafelé indultunk. Zita leszállt az egyik megállóban, én meg mehettem tovább. Utáltam buszozni, főleg egyedül. Leszálltam én is és hazasétáltam. Bementem a szobámba. Próbáltam olvasni kicsit, de nem ment. A gondolataim utat törtek maguknak. Hiányoltam a srácokat és amióta itthon vagyok, nem is hívtak. Persze én se őket. De az igazság az, hogy nem is mertem. Nem tudom, miért... Ha távol vagyok, az olyan, mintha megint egy átlagos rajongó lennék. Vagyis csak dadognék a telefonba, ha beleszólnának. Míg ezeken gondolkodtam, elnyomott az álom.
Két hét múlva:
A telefonom csörgésére keltem. Hajnali kettőkor.
Ki a franc hív ilyenkor?
- Igen? - szóltam bele rekedt hangon.
- Szia. DaeHyun vagyok.
- DaeHyun? - pattant ki az álmosság szemeimből.
- Igen. Remélem még nem felejtettél el. - Nevetett bele a telefonba. - Gondoltam felhívlak. Mostanság elég sok dolgunk van, ezért nem volt időnk felhívni téged.
- Nagyon aranyos vagy... de tényleg. Viszont elfelejtettél egy kis apróságot. Itt hét órával korábban van.
- Basszus, tényleg. Sajnálom. Nem akartalak felkelteni.
- Semmi gond.
- Akkor... később felhívlak... mikor... már nem alszol - dadogott zavartan. - Na... Szia.
- DaeHyun?
- Hmm?
- Köszönöm, hogy felhívtál.
- Bármikor - mondta lágy hangon, majd letettük a telefont.
Ez után a beszélgetés után azt hittem simán visszaalszom, de nem így lett. Csak forgolódtam egész éjjel. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már szólt is az ébresztőm. Feltápászkodtam az ágyból. Összekaptam magam és már mentem is a suliba.
Rögtön a barátnőm felé vettem az irányt. Ledobtam táskám a pad mellé és belekezdtem mondókámba.
- Nem hiszed el ki hívott fel.
- Ki?
- DaeHyun!
- Ááá! - kiabált a barátnőm és közben kaparászta az asztalt. Körülbelül úgy nézett ki és olyan hangokat hallatott, hogy azt hinné az ember egy vajúdó hód ül az iskola padban. Az osztályban mindenki ránk nézett (nem csodálom). Ekkor bejött a tanár és a helyére parancsolt mindenkit.
Földrajz óránk volt. Kiment az egyik osztálytársam felelni, de ebből a tantárgyból olyan segg szegény, hogy az nem igaz. Kínát tanultuk. A kérdés a következő volt: mi Kína fővárosa? Elkezdte mondani, hogy Hong-... ott segítettünk neki, mindenki súgott neki jobbról-balról, hogy Peking, Peking.
Szerintem azt se tudja, hogy azt eszik-e vagy isszák.
Ez a feltételezésem be is bizonyosodott, mikor benyögte válaszként azt, hogy : Hoking. A tanárnő a fejét fogta és egy nagy egyessel a helyére küldte. Eközben az egész osztály fetrengett a röhögéstől. "Hey SMS" - hallottam az üzenet jelzőmet, a nagy hangzavar közepette. A nevetéstől kicsordult könnyeimet letöröltem és már éppen elkezdtem volna olvasni mikor...
- Nina! - hallottam nevemet.
- Mi van? - Néztem fel a telefonomról. Majd mikor észrevettem, hogy a tanár szólt elnézést kértem.
- Ne fetrengj abban a padban, hanem gyere ki felelni - mondta kissé idegesen. Már csak ez hiányzott.
Az orrom alatt morogtam, kimásztam a padból és kimentem. (Egyedül a földrajz tanárom nem képes felfogni, hogy én vagyok az egyetlen diák, aki sose úgy ül a padban ahogy kéne... és nincsenek hatással a fenyegetései sem).
- Jó, kezd el Kína iparát. És kérlek, ha nem tanultál most szólj mert nem akarom, hogy tovább építsétek le az agysejtjeimet.
- Hát... mondjuk, hogy egyszer elolvastam. - Mire a tanárnő erre bármit reagálhatott volna, más folytatta.
- Ninaaa! JongUp azt mondja szeret - hallottam a padsorban mögöttem ülő, idióta osztálytársam hangját.
Mi? Elolvasta az üzenetem? Ekkor kicsöngettek. Megúsztam a felelést. Gyorsan ott termettem a pad mellett és kicsavartam a srác kezéből a telefonom.
- Te normális vagy? Hülye barom! - Azzal kimentem a teremből. Az üzenetben röviden az állt, hogy JongUp bocsánatot kér, amiért nem kerestek, de sok dolguk volt. Viszont ma ráérnek és szeretnék, ha video chatten beszélnénk. A végére meg leírta hogy: "Tudod, hogy szeretlek." és egy pirulós fej a végére. Épp ideje volt. Már azt hittem sosem keresnek.
Ugorjunk egy szépen és békésen eltelt nyolc hónapot.
- Utolsó tanítási nap! - Emeltem a levegőbe mindkét kezem.
- Imádom a szabadság édes illatát! - kiabálta Zita. Már majdnem kimentünk az iskola kapun, mikor...
- Hé, csajok! Várjatok egy pillanatra - szólított le minket az egyik osztálytársunk Peti. Jöttök a vasárnapi bulira? - S két kezét a vállainkra rakta.
- Sorry, utazok el. - Majd egy mozdulattal lesöpörtem kézfejét, amit vállaimon pihentetett. Zita is ekképpen tett.
- Hova? - Nézett meglepődötten Peti.
- Koreába. Az egész nyarat ott töltöm.
- Ja persze. Én meg a Dalai Láma vagyok. Na ne csináld már! Nélküled nem az igazi. - Húzott közelebb magához a derekamnál fogva.
- Tényleg megy el. És... mióta vagy ennyire ráállva Ninára? - Eközben kioperáltam magam az öleléséből.
- Amióta az előző bulin nem sikerült megkapnia. - Teszem keresztbe karjaimat a mellkasom alatt.
Zita kérdését válaszra sem méltatva felém fordult.
- Ez nem igaz. Tudod, hogy már régóta tetszel.
- Hagyjad már magad! Mindenki tudja, hogy csak ágyba akarsz vinni. Csak, hogy ki kell ábrándítsalak, én nem olyan vagyok mint az előző "csajaid". Menjünk Zita. - Csuklón fogtam barátnőmet és elindultunk.
- Sírva fogsz majd könyörögni, hogy legyek a tiéd! - kiálltott utánam, amire csak intettem egyet.
Elbúcsúztam Zitától a buszmegállóban. Megint nem találkozunk egész nyáron. Hiányozni fog, ahogy a családom is. De jelenleg kiéhezve vártam, hogy mikor látom már meg újra a fiúk arcát. Igaz suli kezdéstől eltelt egy hónap és utána már minden nap beszéltem velük, de az nem ugyan az.
Anyáéktól már egy hete búcsúzkodom.
Végül karácsony után apának is elmondtuk a nyári "kis kalandomat". Aminek nem örült. Egy kicsit sem. Teljesen kiborult, hogy mi az már, hogy az ő "kicsi" lánya hat sráccal töltötte a nyarat. Mi lett volna ha megtudja, hogy az egyikükkel aludtam? Mármint egy szobában. Összesen egy hétig volt mérges, majd végül megbékélt és beadta a derekát, hogy jövőre vagyis most is elmenjek.
Gyorsan hazamentem. Összepakoltam mindenemet, ami kellhet abba a két bőröndbe, amit még anno tőlük kaptam. Elkezdtem készülődni. Gondolkodtam, hogy hagyjam egyenesen a hajam vagy begöndörítsem-e.
Az előbbit választottam. De csak annyira sütöttem be, hogy laza viseletet kölcsönzött. Ne pedig olyat, mintha porcelán baba lettem volna. (Nekik szokott nagyon habos lokniuk lenni). Ehhez a hajhoz egy szürke leggings-et, egy sötétkék ujjatlan (hosszított) pólót és egy fekete convers cipőt választottam. Plusz, feldobtam egy enyhe sminket. A kedvenc parfümöm (amit tavaly HimChan-tól kaptam) is felkerült és az indulásra kész is voltam.
Anyum hazaért és már indulhatunk is a repülőtérre. Mikor odaértünk elbúcsúztam és már mentem is becsekkolni. A repülőút elég unalmasan telt. Végig zenét hallgattam vagy olvastam.
Azt hiszem egy kicsit aludtam is.
Megérkeztem. Leszálltam és amilyen gyorsan tudtam haladtam kifelé. Alig vártam, hogy lássam a többieket. Tekintetemmel a tömeget fürkésztem, mikor megláttam DaeHyun-t. Gyors léptekkel elindultam és szám mosolyra húzódott. De azonnal le is hervadt arcomról mikor megláttam, hogy egy másik személy is van mellette, akivel vidáman nevetgél...
Mindenkinek Boldog Új Évet!:)
2013. december 31., kedd
2013. december 10., kedd
Real Life with a Celebrity 5.fejezet
JongUp szemszöge:
- Ez... ezek mi vagyunk Ninával... - mondtam halkan és lassan ránéztem DaeHyun-ra. Nem tudtam kivenni érzelmeit, hogy most dühös-e vagy szomorú. Gyorsan kiviharzott a teremből. Mindenki értetlenül nézett rá, kivéve engem és Ninát. Ő üveges tekintettel bámulta a videófelvételt.
Lassan a billentyűzet felé nyúlt és benyomta a PLAY gombot, de mielőtt elkezdte nézni, nagyon kicsit visszatekerte. A kamerákon keresztül, most DaeHyun szobájára koncentráltunk, akinek a tulajdonosa ott ült, az ajtó melletti sarokban. Nina, Zelo és én kinyitottuk az ajtót és bementünk.
- Gyere te is táncolni - hallottuk Nina hangját a felvételről, aki próbálta DaeHyun-t felhúzni a földről.
- Ahh, most nem - nyöszörögte. Zelo lehuppant mellé.
- Nekem van egy ötletem, mit csinálhatnánk tánc helyett - hallottam saját hangomat, majd Ninát az egyik kezénél fogva, magamhoz rántottam és megcsókoltam. Hogy mit csináltam? Ezután szorosan magamhoz öleltem és fenekéről a kezem, lejjebb csúsztattam a combjára. Felemeltem és ő lábaival átfogta derekam. Az ágy felé mentünk és közben hevesen csókolóztunk. Ninán már nem a kis koktél ruha volt, hanem egy mini rövidnadrág és egy laza póló. Amit könnyen eltávolítottam.
- Állítsátok le! - kiáltotta Nina és könnyek szöktek szemébe. Meg akartam nyugtatni, de mikor feléje nyúltam, gyorsan kirohant a teremből. Követve DaeHyun példáját.
- El ne merjétek indítani, ameddig nem jöttem vele vissza. - Mutattam a számítógépre.
- Én már összezavarodtam. DaeHyun dühösen kiviharzik, majd Nina is sírva. Aztán lehet, hogy lefeküdtetek... - kezdte YongGuk.
- Késöbb megnézzük, de most utána kell mennem. - Megálltam a nappali közepén, gondolkodtam hova "bújhatott". Ekkor meghallottam, ahogy zokogott.
- A fürdőből jön! - Odamentem és lassan benyitottam.
Nina szemszöge:
Berohantam a fürdőbe, s lehúztam a redőnyt az ablakon. Leültem és a falnak dőltem, majd úgy sírtam tovább. Sós könnyeim végigfolytak arcomon. Alig kaptam levegőt az égető fájdalomtól a mellkasomban. Egyszer csak kinyílt az ajtó. JongUp lépett be rajta. Leült mellém, majd magához ölelt.
- Kérlek ne sírj, annyira rossz így látni - mondta. Eltolt magától és hüvelykujjával letörölte könnyeimet.
- Miért sírsz?
- Ezt most komolyan kérdezed? Felvételre van véve ahogy... - elcsuklott a hangom.
- Nem biztos, hogy megtörtént... Tegyük fel ha mégis... Az olyan rossz lenne? - Villantott egy kicsit kacér mosolyt.
- JongUp! - szóltam rá kicsit dühösen. - Nagyon jól tudod, hogy ez nagy baj. Először is fel van véve VIDEÓRA! Másodszor... nekem nagyon jó barátom vagy és te se érzel többet barátságnál. Minek tennénk tönkre ezt a "kapcsolatot"?!
- Meg DaeHyun-t is megbántottuk.
- Micsoda? - kérdeztem vissza, mert nem hallottam mit mondott.
- S-semmi. Inkább gyere, menjünk vissza és nézzük meg a felvételt a legelejéről. Akkor minden kiderül.
- Rendben. - Bólintottam, majd felhúzott a hideg csempéről.
Visszafáradtunk a többiekhez.
- Itt vagyunk - szólt JongUp.
- Na végre. Tudni akarom mi történt tegnap este. - Fordult vissza a képernyőhöz HimChan.
A legelejére tekertük a buliról készült "kis filmet". Az elején még minden normálisnak mondható volt. Táncoltunk, ugráltunk, jól éreztük magunkat. Pár perc után YongGuk ellopta HimChan karóráját, ezért végigkergetőztek a házon. (Ez alatt én átöltöztem egy kényelmesebb ruhába). YongGuk viszont gyorsabbnak bizonyult, így volt ideje bebújni a hűtő mögé. HimChan nem találta meg, ezért fáradtságában ledőlt a kanapéra fetrengeni. Később DaeHyun ment be a szobájába és leült a sarokba. Ezek szerint egész reggelig meg sem moccant onnan?!
- Te mit csinálsz? - gondolkodtam hangosan és közelebb hajoltam a géphez. YoungJae bemászott a szekrénybe.
- Miért másztál be a szekrénybe? - kérdezte Zelo.
- Fogalmam sincs.- Rázta a fejét YoungJae.
Ekkor maradtunk Zelo, JongUp és én hármasban. Itt jön az a rész, amit már láthattunk. Ebbe kicsit belepörgettünk. Most ott vagyunk, hogy JongUp levette a fölsőm és a nadrágom. Én kicsit eltoltam magamtól és súgtam valamit a fülébe. Ennek következtében leszállt rólam, mellém feküdt és csak összebújtunk.
- Nem feküdtetek le - jelentette ki HimChan... csalódottan?!
- Nem feküdtünk le! - Ujjongtam és JongUp-ot nyakánál fogva átöleltem.
- De mit súgtál a fülébe? - kérdezte YongGuk.
- Nem tudom, nem emlékszem... - válaszoltam.
- Nézzétek Zelo megmozdult. - Mutatott a videóra YoungJae.
Zelo feltápászkodott DaeHyun mellől. Odajött az ágyhoz, rámászott és fölém hajolt. Megnézte, hogy alszom-e, majd befeküdt mögém és derekamnál foga átkarolt.
- Na de Zelooo! - Nézett rá HimChan perverz mosollyal, ami kicsit ijesztő volt.
- Bocsi, Nina. Nem tudtam, mit csinálok.
- Semmi gond. - Legyintettem egyet.
YongGuk kikapcsolta a videókamerákat és kitörölte a felvételeket, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljenek.
- Hát gyerekek... én erre az egészre inkább nem mondok semmit. - Majd sietősen kiment. Őt követve, mindenki ment a dolgára.
- Máskor ne engedj alkohol közelébe - súgtam végül JongUp fülébe.
DaeHyun szemszöge:
Fortyog bennem a düh és egyszerre a szívem is megszakad, ahogy látom magam előtt Ninát és JongUp-ot egymás karjaiban.
Kimentem az erkélyre. Hűvös nyári szellő csapta meg arcomat, amitől kirázott a hideg. Rátámaszkodtam a fehérre mázolt korlátra és próbáltam kusza gondolataimat a helyükre rakni. Hirtelen valaki megfogta a vállam. JongUp volt az.
- Na mi van? Vége van a kis műsornak? - kérdeztem gorombán.
- Ne csináld már ezt. - Mellém állt és nekidőlt háttal a korlátnak. - Ha tudni akarod... és szerintem tudni akarod... nem történt semmi.
- Ja, mondd annak, aki ezt elhiszi.
- Tudod jól, hogy a barátom vagy. Sose szúrnálak hátba.
- Mégis megtetted.
- De az... más volt. Nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Nina nagyon jó barátom, de el kell ismerni, dögösen néz ki. - Mikor ezt kimondta, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne verjek be neki egyet. - Úgy látszik berúgva elvesztettem a fejem. Hidd el... sőt inkább megígérem, hogy soha többet nem fordul elő - ígérte meg JongUp.
- Mi nem fordul elő többet? - nézett érdeklődőn Nina.
- Ööö... hogy a romlott tejet otthagyom a hűtőben... DaeHyun meg ivott belőle és hát... a többi magától értetődik. - Ránéztem JongUp-ra amolyan "ennél jobb nem jutott eszedbe" nézéssel. De nem törődve velem, tovább folytatta.
- Én viszont bementem, mert fázom. - Azzal becsukta maga után az erkély ajtaját.
- Egy idő után nem láttalak a teremben. Hová tűntél?
- Fájt a fejem és hányingerem is volt, ezért kijöttem levegőzni - hazudtam az első dolgot, ami az eszembe jutott.
- A romlott tejtől? - kuncogott fel Nina.
- Ja, attól. - Húztam én is félmosolyra a számát. - Fázol? - kérdeztem, mert láttam, ahogy két kezével dörzsölgette felkarját és közben vacogtak fogai.
- Egy kicsit.
- Akkor menjünk be. - Elindultam befelé, de kezem után nyúlt és megfogta azt. - Ne menj... Nincs kedved kinn maradni még egy picit? - kérdezte elpirult arccal.
- De akkor meg fogunk fáz... várj csak! - Gyorsan beszaladtam a nappaliba. Megragadtam két párnát és egy meleg takarót.
- Ez jó lesz? - Emeltem fel a dolgokat kezemben.
- Tökéletes - mondta, majd lefeküdtünk a kinti kihúzható kanapéra és jól betakaróztunk. Csak néztük a gyönyörű csillagos eget. Néha-néha ránéztem Ninára.
Vele minden olyan más... ha tudná mit érzek... aish, tök mindegy.
Annyira nyugis volt most a környék, hogy hamar lecsukódtak szemeim és el is aludtam.
HimChan szemszöge:
- Ébresztő csillagászok - szóltam a kint fekvő Ninának és DaeHyun-nak.
- Minek keltettél fel? Egyáltalán mennyi az idő? - kérdezte fáradt hangjával DaeHyun.
- Tíz óra van. Általában nem te vagy az aki korán kel?! Mindegy, nem is ez a lényeg. Nina anyukád keresett telefonon. Azt mondta, ha felkelsz hívd vissza.
- Mégis minek? Már beszéltünk tegnap. Még van egy napom felhívni.
- Halvány gőzöd sincs hanyadika van ugye? - tettem fel a kérdést. Nina és Dae kérdőn néztek rám.
- Augusztus huszonnyolc van. Ami azt jelenti, hogy vége van a nyárnak.
- Mi? Máris? - Nézett aggódón Nina.
- Gyertek be reggelizni. - Intettem nekik, majd kelletlenül kikeltek a takaró alól és bejöttek.
Már eléggé nyilvánvaló volt számomra, hogy mindketten éreznek valamit a másik iránt. Csak hülyék bevallani egymásnak. Nem tudom hogy-hogy fogja DaeHyun kibírni Nina nélkül...
- Nem akarom, hogy elmenj. - Ölelte meg Zelo.
- Én se akarok, de muszáj és amú... - Nina odahajolt Zelo nyakához.
- Már megint az én parfümöm van rajtad? - Nézett felhúzott szemöldökkel.
- Nem tudok mit csinálni. Olyan jó illata van. - Csillant fel szeme.
- Ne legyél már ennyire hülye. Ha tetszik az illata fújd a párnádra, de ne magadra. Még azt hiszik meleg vagy - mondtam ezt kicsi lenézéssel a hangomban.
Leültünk reggelizni. Mindez hamar lezajlott. Nina elment felhívni az anyukáját. Nem is volt több pár percnél, mire visszajött a konyhába.
- Na mi volt? - kérdeztem.
- Azt mondta szeretné, ha harmincadikán, már otthon lennék - mondta lehangoltan -, merthogy el kell kezdeni összeszedni a sulis dolgokat meg ilyenek. - Fintorgott.
- Mikor kezdődik a sulid? - tette fel az engem is foglalkoztató kérdést YongGuk.
- Szeptember negyedikén, csütörtökön.
- Ha anyud azt akarja, hogy harmincadikán legyél otthon, akkor holnap fel kell raknunk téged a repülőre.
- Nem egy rakomány vagyok, de... igen, akkor kell elindulnom. Úgyhogy szerintem megyek is pakolni.
- Minek? Még van egy egész napod rá. - Próbáltam visszamarasztalni a nappaliba.
- Ismersz már annyira, hogyha most nem állok neki, akkor tuti itt hagyok valamit. - És már be is ment.
JongUp szemszöge:
Nina most este szál fel arra a gépre, ami hazarepíti Magyarországra.
- Annyira fogsz hiányozni. - Szorította magához Zelo.
- N-nem... kapok... le-levegőt - mondta oxigénért kapkodva Nina. Majd Zelo elengedte.
- Ha bármi gond van nyugodtan hívj fel minket. - Ölelte meg YoungJae.
- Ha tudunk minden nap beszéljünk. - Mosolygott elbűvölően Nina.
- Vigyázz magadra hugi és tartsd kordában az udvarlóidat. - Ölelte meg YongGuk is.
- Úgy lesz. - Nevetett fel.
DaeHyun és HimChan is elbúcsúzott tőle. Meg persze én is. Nina még egyszer körül nézett, majd lementünk a parkolóba. Beszálltunk a fekete furgonba és elindultunk. Becsekkolás előtt váltottam még vele pár szót.
- Tényleg vigyázz magadra és jövő nyáron ugyanitt találkozunk.
- Persze csak, ha elengednek megint. Életem egyik legjobb nyara volt. Köszönöm. - Majd nyomott egy puszit az arcomra és elment.
Nina szemszöge:
Leszálltam a repülőről, megfogtam a két nagy bőröndöm és elindultam megkeresni anyát. Szerencsére nem egy "Üdv itthon kincsem" táblával várt, de így is könnyen megtaláltam a tömegben. Élveztem a TS épületben töltött nyaramat, de mégis hiányoztak a szüleim és persze a barátaim.
- Hogy lehet az, hogy négyszer annyi cuccal jöttél haza, mint amennyivel elmentél?
- Neked is szia, anya. Én is örülök, hogy látlak. - Majd megöleltem. - Sok mindent vettek nekem a fiúk, így több bőröndre volt szükség.
- Értem. Na menjünk, apád már vár ránk... gondolom.
- Miii? Tudja, hogy nem keresztanyuéknál voltam?
- Nem, nem tudja. De mivel nem látott két hónapig, az a normális ha vár haza, nem?! - tette fel a költői kérdést anyum.
Azzal beszálltunk a jó öreg Suzuki-ba és elhajtottunk a pályaudvarról. Beléptem a házba. Apa szokás szerint a gép előtt ült, de hamar kikászálódott a székéből.
- Ó, hát itt vagy. Azt hittem már haza se jössz. Már tervezgettem, hogy csinálok a szobádból egy számítógép termet. - Mosolyodott el apa a reakciómat látva.
- Jaj, de kedves.- Villantottam egy műmosolyt, majd adtam neki egy puszit.
Levettem a cipőm és két bőröndömet húzva beballagtam a szobámba. Sötét van, mert be van húzva a függöny. Leraktam a földre a cuccaim és kisebb lendülettel ráhuppantam a puha ágyamra... ami most... kemény és púpos?!
- Aú! - hallottam egy hangot.
- Mi a...? - mondtam hangosan és egy rántással lehúztam a takarót.
- Ez... ezek mi vagyunk Ninával... - mondtam halkan és lassan ránéztem DaeHyun-ra. Nem tudtam kivenni érzelmeit, hogy most dühös-e vagy szomorú. Gyorsan kiviharzott a teremből. Mindenki értetlenül nézett rá, kivéve engem és Ninát. Ő üveges tekintettel bámulta a videófelvételt.
Lassan a billentyűzet felé nyúlt és benyomta a PLAY gombot, de mielőtt elkezdte nézni, nagyon kicsit visszatekerte. A kamerákon keresztül, most DaeHyun szobájára koncentráltunk, akinek a tulajdonosa ott ült, az ajtó melletti sarokban. Nina, Zelo és én kinyitottuk az ajtót és bementünk.
- Gyere te is táncolni - hallottuk Nina hangját a felvételről, aki próbálta DaeHyun-t felhúzni a földről.
- Ahh, most nem - nyöszörögte. Zelo lehuppant mellé.
- Nekem van egy ötletem, mit csinálhatnánk tánc helyett - hallottam saját hangomat, majd Ninát az egyik kezénél fogva, magamhoz rántottam és megcsókoltam. Hogy mit csináltam? Ezután szorosan magamhoz öleltem és fenekéről a kezem, lejjebb csúsztattam a combjára. Felemeltem és ő lábaival átfogta derekam. Az ágy felé mentünk és közben hevesen csókolóztunk. Ninán már nem a kis koktél ruha volt, hanem egy mini rövidnadrág és egy laza póló. Amit könnyen eltávolítottam.
- Állítsátok le! - kiáltotta Nina és könnyek szöktek szemébe. Meg akartam nyugtatni, de mikor feléje nyúltam, gyorsan kirohant a teremből. Követve DaeHyun példáját.
- El ne merjétek indítani, ameddig nem jöttem vele vissza. - Mutattam a számítógépre.
- Én már összezavarodtam. DaeHyun dühösen kiviharzik, majd Nina is sírva. Aztán lehet, hogy lefeküdtetek... - kezdte YongGuk.
- Késöbb megnézzük, de most utána kell mennem. - Megálltam a nappali közepén, gondolkodtam hova "bújhatott". Ekkor meghallottam, ahogy zokogott.
- A fürdőből jön! - Odamentem és lassan benyitottam.
Nina szemszöge:
Berohantam a fürdőbe, s lehúztam a redőnyt az ablakon. Leültem és a falnak dőltem, majd úgy sírtam tovább. Sós könnyeim végigfolytak arcomon. Alig kaptam levegőt az égető fájdalomtól a mellkasomban. Egyszer csak kinyílt az ajtó. JongUp lépett be rajta. Leült mellém, majd magához ölelt.
- Kérlek ne sírj, annyira rossz így látni - mondta. Eltolt magától és hüvelykujjával letörölte könnyeimet.
- Miért sírsz?
- Ezt most komolyan kérdezed? Felvételre van véve ahogy... - elcsuklott a hangom.
- Nem biztos, hogy megtörtént... Tegyük fel ha mégis... Az olyan rossz lenne? - Villantott egy kicsit kacér mosolyt.
- JongUp! - szóltam rá kicsit dühösen. - Nagyon jól tudod, hogy ez nagy baj. Először is fel van véve VIDEÓRA! Másodszor... nekem nagyon jó barátom vagy és te se érzel többet barátságnál. Minek tennénk tönkre ezt a "kapcsolatot"?!
- Meg DaeHyun-t is megbántottuk.
- Micsoda? - kérdeztem vissza, mert nem hallottam mit mondott.
- S-semmi. Inkább gyere, menjünk vissza és nézzük meg a felvételt a legelejéről. Akkor minden kiderül.
- Rendben. - Bólintottam, majd felhúzott a hideg csempéről.
Visszafáradtunk a többiekhez.
- Itt vagyunk - szólt JongUp.
- Na végre. Tudni akarom mi történt tegnap este. - Fordult vissza a képernyőhöz HimChan.
A legelejére tekertük a buliról készült "kis filmet". Az elején még minden normálisnak mondható volt. Táncoltunk, ugráltunk, jól éreztük magunkat. Pár perc után YongGuk ellopta HimChan karóráját, ezért végigkergetőztek a házon. (Ez alatt én átöltöztem egy kényelmesebb ruhába). YongGuk viszont gyorsabbnak bizonyult, így volt ideje bebújni a hűtő mögé. HimChan nem találta meg, ezért fáradtságában ledőlt a kanapéra fetrengeni. Később DaeHyun ment be a szobájába és leült a sarokba. Ezek szerint egész reggelig meg sem moccant onnan?!
- Te mit csinálsz? - gondolkodtam hangosan és közelebb hajoltam a géphez. YoungJae bemászott a szekrénybe.
- Miért másztál be a szekrénybe? - kérdezte Zelo.
- Fogalmam sincs.- Rázta a fejét YoungJae.
Ekkor maradtunk Zelo, JongUp és én hármasban. Itt jön az a rész, amit már láthattunk. Ebbe kicsit belepörgettünk. Most ott vagyunk, hogy JongUp levette a fölsőm és a nadrágom. Én kicsit eltoltam magamtól és súgtam valamit a fülébe. Ennek következtében leszállt rólam, mellém feküdt és csak összebújtunk.
- Nem feküdtetek le - jelentette ki HimChan... csalódottan?!
- Nem feküdtünk le! - Ujjongtam és JongUp-ot nyakánál fogva átöleltem.
- De mit súgtál a fülébe? - kérdezte YongGuk.
- Nem tudom, nem emlékszem... - válaszoltam.
- Nézzétek Zelo megmozdult. - Mutatott a videóra YoungJae.
Zelo feltápászkodott DaeHyun mellől. Odajött az ágyhoz, rámászott és fölém hajolt. Megnézte, hogy alszom-e, majd befeküdt mögém és derekamnál foga átkarolt.
- Na de Zelooo! - Nézett rá HimChan perverz mosollyal, ami kicsit ijesztő volt.
- Bocsi, Nina. Nem tudtam, mit csinálok.
- Semmi gond. - Legyintettem egyet.
YongGuk kikapcsolta a videókamerákat és kitörölte a felvételeket, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljenek.
- Hát gyerekek... én erre az egészre inkább nem mondok semmit. - Majd sietősen kiment. Őt követve, mindenki ment a dolgára.
- Máskor ne engedj alkohol közelébe - súgtam végül JongUp fülébe.
DaeHyun szemszöge:
Fortyog bennem a düh és egyszerre a szívem is megszakad, ahogy látom magam előtt Ninát és JongUp-ot egymás karjaiban.
Kimentem az erkélyre. Hűvös nyári szellő csapta meg arcomat, amitől kirázott a hideg. Rátámaszkodtam a fehérre mázolt korlátra és próbáltam kusza gondolataimat a helyükre rakni. Hirtelen valaki megfogta a vállam. JongUp volt az.
- Na mi van? Vége van a kis műsornak? - kérdeztem gorombán.
- Ne csináld már ezt. - Mellém állt és nekidőlt háttal a korlátnak. - Ha tudni akarod... és szerintem tudni akarod... nem történt semmi.
- Ja, mondd annak, aki ezt elhiszi.
- Tudod jól, hogy a barátom vagy. Sose szúrnálak hátba.
- Mégis megtetted.
- De az... más volt. Nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Nina nagyon jó barátom, de el kell ismerni, dögösen néz ki. - Mikor ezt kimondta, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne verjek be neki egyet. - Úgy látszik berúgva elvesztettem a fejem. Hidd el... sőt inkább megígérem, hogy soha többet nem fordul elő - ígérte meg JongUp.
- Mi nem fordul elő többet? - nézett érdeklődőn Nina.
- Ööö... hogy a romlott tejet otthagyom a hűtőben... DaeHyun meg ivott belőle és hát... a többi magától értetődik. - Ránéztem JongUp-ra amolyan "ennél jobb nem jutott eszedbe" nézéssel. De nem törődve velem, tovább folytatta.
- Én viszont bementem, mert fázom. - Azzal becsukta maga után az erkély ajtaját.
- Egy idő után nem láttalak a teremben. Hová tűntél?
- Fájt a fejem és hányingerem is volt, ezért kijöttem levegőzni - hazudtam az első dolgot, ami az eszembe jutott.
- A romlott tejtől? - kuncogott fel Nina.
- Ja, attól. - Húztam én is félmosolyra a számát. - Fázol? - kérdeztem, mert láttam, ahogy két kezével dörzsölgette felkarját és közben vacogtak fogai.
- Egy kicsit.
- Akkor menjünk be. - Elindultam befelé, de kezem után nyúlt és megfogta azt. - Ne menj... Nincs kedved kinn maradni még egy picit? - kérdezte elpirult arccal.
- De akkor meg fogunk fáz... várj csak! - Gyorsan beszaladtam a nappaliba. Megragadtam két párnát és egy meleg takarót.
- Ez jó lesz? - Emeltem fel a dolgokat kezemben.
- Tökéletes - mondta, majd lefeküdtünk a kinti kihúzható kanapéra és jól betakaróztunk. Csak néztük a gyönyörű csillagos eget. Néha-néha ránéztem Ninára.
Vele minden olyan más... ha tudná mit érzek... aish, tök mindegy.
Annyira nyugis volt most a környék, hogy hamar lecsukódtak szemeim és el is aludtam.
HimChan szemszöge:
- Ébresztő csillagászok - szóltam a kint fekvő Ninának és DaeHyun-nak.
- Minek keltettél fel? Egyáltalán mennyi az idő? - kérdezte fáradt hangjával DaeHyun.
- Tíz óra van. Általában nem te vagy az aki korán kel?! Mindegy, nem is ez a lényeg. Nina anyukád keresett telefonon. Azt mondta, ha felkelsz hívd vissza.
- Mégis minek? Már beszéltünk tegnap. Még van egy napom felhívni.
- Halvány gőzöd sincs hanyadika van ugye? - tettem fel a kérdést. Nina és Dae kérdőn néztek rám.
- Augusztus huszonnyolc van. Ami azt jelenti, hogy vége van a nyárnak.
- Mi? Máris? - Nézett aggódón Nina.
- Gyertek be reggelizni. - Intettem nekik, majd kelletlenül kikeltek a takaró alól és bejöttek.
Már eléggé nyilvánvaló volt számomra, hogy mindketten éreznek valamit a másik iránt. Csak hülyék bevallani egymásnak. Nem tudom hogy-hogy fogja DaeHyun kibírni Nina nélkül...
- Nem akarom, hogy elmenj. - Ölelte meg Zelo.
- Én se akarok, de muszáj és amú... - Nina odahajolt Zelo nyakához.
- Már megint az én parfümöm van rajtad? - Nézett felhúzott szemöldökkel.
- Nem tudok mit csinálni. Olyan jó illata van. - Csillant fel szeme.
- Ne legyél már ennyire hülye. Ha tetszik az illata fújd a párnádra, de ne magadra. Még azt hiszik meleg vagy - mondtam ezt kicsi lenézéssel a hangomban.
Leültünk reggelizni. Mindez hamar lezajlott. Nina elment felhívni az anyukáját. Nem is volt több pár percnél, mire visszajött a konyhába.
- Na mi volt? - kérdeztem.
- Azt mondta szeretné, ha harmincadikán, már otthon lennék - mondta lehangoltan -, merthogy el kell kezdeni összeszedni a sulis dolgokat meg ilyenek. - Fintorgott.
- Mikor kezdődik a sulid? - tette fel az engem is foglalkoztató kérdést YongGuk.
- Szeptember negyedikén, csütörtökön.
- Ha anyud azt akarja, hogy harmincadikán legyél otthon, akkor holnap fel kell raknunk téged a repülőre.
- Nem egy rakomány vagyok, de... igen, akkor kell elindulnom. Úgyhogy szerintem megyek is pakolni.
- Minek? Még van egy egész napod rá. - Próbáltam visszamarasztalni a nappaliba.
- Ismersz már annyira, hogyha most nem állok neki, akkor tuti itt hagyok valamit. - És már be is ment.
JongUp szemszöge:
Nina most este szál fel arra a gépre, ami hazarepíti Magyarországra.
- Annyira fogsz hiányozni. - Szorította magához Zelo.
- N-nem... kapok... le-levegőt - mondta oxigénért kapkodva Nina. Majd Zelo elengedte.
- Ha bármi gond van nyugodtan hívj fel minket. - Ölelte meg YoungJae.
- Ha tudunk minden nap beszéljünk. - Mosolygott elbűvölően Nina.
- Vigyázz magadra hugi és tartsd kordában az udvarlóidat. - Ölelte meg YongGuk is.
- Úgy lesz. - Nevetett fel.
DaeHyun és HimChan is elbúcsúzott tőle. Meg persze én is. Nina még egyszer körül nézett, majd lementünk a parkolóba. Beszálltunk a fekete furgonba és elindultunk. Becsekkolás előtt váltottam még vele pár szót.
- Tényleg vigyázz magadra és jövő nyáron ugyanitt találkozunk.
- Persze csak, ha elengednek megint. Életem egyik legjobb nyara volt. Köszönöm. - Majd nyomott egy puszit az arcomra és elment.
Nina szemszöge:
Leszálltam a repülőről, megfogtam a két nagy bőröndöm és elindultam megkeresni anyát. Szerencsére nem egy "Üdv itthon kincsem" táblával várt, de így is könnyen megtaláltam a tömegben. Élveztem a TS épületben töltött nyaramat, de mégis hiányoztak a szüleim és persze a barátaim.
- Hogy lehet az, hogy négyszer annyi cuccal jöttél haza, mint amennyivel elmentél?
- Neked is szia, anya. Én is örülök, hogy látlak. - Majd megöleltem. - Sok mindent vettek nekem a fiúk, így több bőröndre volt szükség.
- Értem. Na menjünk, apád már vár ránk... gondolom.
- Miii? Tudja, hogy nem keresztanyuéknál voltam?
- Nem, nem tudja. De mivel nem látott két hónapig, az a normális ha vár haza, nem?! - tette fel a költői kérdést anyum.
Azzal beszálltunk a jó öreg Suzuki-ba és elhajtottunk a pályaudvarról. Beléptem a házba. Apa szokás szerint a gép előtt ült, de hamar kikászálódott a székéből.
- Ó, hát itt vagy. Azt hittem már haza se jössz. Már tervezgettem, hogy csinálok a szobádból egy számítógép termet. - Mosolyodott el apa a reakciómat látva.
- Jaj, de kedves.- Villantottam egy műmosolyt, majd adtam neki egy puszit.
Levettem a cipőm és két bőröndömet húzva beballagtam a szobámba. Sötét van, mert be van húzva a függöny. Leraktam a földre a cuccaim és kisebb lendülettel ráhuppantam a puha ágyamra... ami most... kemény és púpos?!
- Aú! - hallottam egy hangot.
- Mi a...? - mondtam hangosan és egy rántással lehúztam a takarót.
2013. november 30., szombat
Real Life with a Celebrity 4.fejezet
YoungJae szemszöge:
Mikor a nappali felé mentem, megláttam Ninát az ajtóban. Alig tette be a lábát, Zelo már a karjai közé fogta.
- Már hiányoztál - mondta angolul gyerekes hangon.
- Zelo! - szóltam rá. - Hadd kapjon már levegőt. - Majd elengedte, JongUp is odament hozzá, megölelte, majd elkezdtek beszélgetni.
Persze ezt is nekem kell fordítanom.
- Hogy találtál ki ilyen hülyeséget? - kérdezte Nina.
- Szeretném, ha itt maradnál velem v-vagyis velünk. - Dugta zsebre, JongUp a kezét.
- És ez le van beszélve a többiekkel?
- Már lebeszéltem YongGuk-kal, a többiek meg... - majd legyintett egyet.
- Kösz, hogy ennyire számít a mi véleményünk is. - Vágtam bele a beszélgetésbe, hülye mosollyal az arcomon.
- Akkor erről sugdolóztatok, mielőtt elindultunk volna?
- Jaja... Na pakolj le, YoungJae megmutatja, hogy hol fogsz tudni aludni.
Ninával elindultunk a szobák felé, ekkor DaeHyun lépett ki egy szál törölközőben a fürdőből, fogkefével a szájában. Mikor meglátott minket, szerencsétlen kis híján megfulladt a fogkrémtől.
- Ő meg mit csinál itt? - kérdezte köhögve alig érthetően.
- Amilyen lendülettel kijöttél onnan, ugyanúgy ballagj vissza... és majd JongUp elmagyarázza.
Mentem volna tovább, de Ninát muszáj volt a karjánál fogva vezetnem, mert sokkban volt attól a látványtól, amit DaeHyun felső teste nyújtott.
- Hahó! Térj vissza közénk! - csettintettem egyet arca előtt. - Itt vannak a szobák, elmondom a lehetőségeket, bár lehet, hogy bonyolultnak fog tűnni. Na szóval, négy hálószobánk van. Normál esetben az egyik szobában van YongGuk és HimChan, a másikban van DaeHyun és én, a harmadikban pedig JongUp és Zelo. A negyedik pedig üresen van az a vendégszoba.
- Igen, ezt tudom.
- Honnan? - Néztem értetlenül.
- Ezt komolyan kérded? Még mindig egy rajongótok vagyok a sok közül.
- Ja tényleg... na mindegy lapozzunk. Viszont változott a helyzet, az első szobában változatlanul HimChan és YongGuk van, de a másodikban DaeHyun van egyedül, mert én átmentem az üres szobába. Magyarázat: elegem lett, hogy Dae mindig korán kel és nem tudok tőle aludni. A harmadik hálóban Zelo van szintén egyedül, mert sokszor motyog álmában, így JongUp is a vendégszobában kötött ki. Körülbelül ennyi.
- Röviden azt akartad mondani, hogy Zelo-val vagy DaeHyun-nal tudok egy szobában aludni?! - nevettem fel.
- Jól van... gúnyolódj csak.
- Mi lenne... ha a szoba alapján döntenék? - válasz helyett, rögtön körbevezettem a szobákban.
Nem telt bele sok időbe. Kiválasztotta az egyiket (DaeHyun szobáját), és már ment is be.
Nina szemszöge:
Tudtam, hogy ez Dae szobája. Nem véletlen választottam, de nem akartam, hogy YoungJae megtudja. Kipakoltam, ami annyit tett, hogy leraktam a szekrény elé a kis bőröndömet. Azután kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra, mert YoungJae beszélni akar velünk.
Pár perc múlva a többiek is betévedtek. YongGuk az egyik, HimChan a másik oldalamra ült. Szobatársam és JongUp a két egyszemélyes fotelba, Zelo meg a földre huppant. Mikor már mindenki elhelyezkedett YoungJae belekezdett.
- Belevágok a közepébe... Nagyon örülök, hogy Nina itt van, de hogy itt is maradhasson annak ára van. Még pedig az, hogy mindenki elkezdi tanulni a nyelvet, ami a magyar. Nina te meg a koreait és megnézzük az angol tudásod is.
- Ne mááááár! - nyöszörgött Zelo, majd hátast dobott a szőnyegen. - Utálok tanulni, miért van erre szükség? Te úgyis tudsz fordítani.
- Persze, szerinted nekem nincs jobb dolgom? Nem akarok olyan dolgokat fordítani, mint például "Elfogyott a WC papír. Nincs meg a melltartóm, nem látta valaki vagy olyat, hogy lenyomunk egy menetet?" Mert ezek nem csak nekem lennének kínosak.
Zelo erre csak annyit mondott: pedomaci. Erre mindenkiből kitört a röhögés és Zelo kapott egy maflást.
- Én benne vagyok - szólaltam meg, majd lassacskán mindenki beleegyezett, még Zelo is.
Egy hét múlva, felhívtam a barátnőmet telefonon.
- Szia! Kerestél tegnap... Bocsi, csak eddig nem volt időm visszahívni.
- Semmi gond. Annyit akartam, hogy mesélj kicsit. Jól érzed ott magad? Mesélj valami szaftosat - nevetett bele a telefonba.
- Nincs semmi szaftos, de ha már mindenképpen sztorit akarsz hallgatni, elmesélem neked ezt a hetet. Hétfőn megcsináltuk a beosztásokat és a szabályokat. Ki mikor használhat, mit például fürdőszoba, szauna meg ilyenek. Bár a fürdővel pont nem lesz gond, mert azt mondták használhatom a Secret lánybanda fürdőjét, amíg turnéznak. Csak az a hátránya, hogy az a B szárnyban van és két percet kell gyalogolnom oda-vissza és tudod, hogy mindig elfelejtek valamit, ezért többször kell majd fordulnom. Kedden elmentünk HimChan-nal, DaeHyun-nal és YoungJae-el vásárolni. Minden boltba elvittek, mindent meg akartak venni nekem ,amire azt mondtam "Ez tök jól néz ki." Egy csomó ruhát felpróbáltam, amit a srácok mindig lepontoztak. Igazi stylistok, de tényleg. Annyi ruhát meg kiegészítőket vettünk, hogy minden napra, amíg itt vagyok, jut egy outfit.
- Menjél már a tudod hova, de igen folytasd.
- Hazafelé a kocsiban bűntudatom volt, hogy ennyi mindent vettünk, és olyan érzésem volt, mintha kihasználnám őket. De HimChan átölelt és azt mondta ne búslakodjak, meg hogy ezt meg kell szoknom, mert itt el leszek kényeztetve.
- Hú! Kényeztetve? - adott hangot barátnőm, perverz gondolatainak.
- Nem úgy értette te hülye! - S folytattam.
- Szerdán már elkezdtünk tanulni és YoungJae Kyle-t is áthívta segítségül.
- Ki az a Kyle?
- Tudod a tolmács akiről már beszéltem. - Micsoda memória.
- Jaj tényleg... Mindegy, folytasd.
- És akkor szerdától elkezdődött a taníttatás. Vicces volt, mert mindenki ismételgette, amiket aznap vett. Röhögtünk egymás kiejtésén, de egyszer sem javítottuk ki egymást. Csak YoungJae szólt bele, mint a "tanárunk".
- Olyan mázlista vaaagy, irigyellek! - hallottam toporzékolását, telefonon keresztül is. - Anyuddal szoktál beszélni?
- Aha, minden második nap felhívom. Pontosabban fel kell, mert ha nem, akkor hazarendel.
- Jah értem... Tényleg, nem is mondtad ki lett a szobatársad.
- DaeHyun... - mondtam ki nevét, kicsit elpirulva.
- Ááá, ezt nem hiszem el, hogy ilyen szerencsés vagy, erről álmodtál, hogy a közelében lehess és valóra vált. Hajts rá, ne szalaszd el az alkalmad. Nekem viszont mennem kell, pussz - mondta ezt az egészet egy levegő vétellel.
- Miért ilyen sietős? Mesélj valamit te is.
- Okés, mesélek. Nálunk este van... pontosan fél tizenegy, úgy hogy menni szeretnék csicsizni. Remélem tetszett a történetem - gúnyolódott.
- Vicces vagy - mondtam irónikusan, majd leraktam a telefont.
- Aish, vissza kell mennem. Nem akarok nyáron is tanulni. - Hisztiztem a nappaliban, persze halkan.
- Jól érzed magad? - kérdezte nagy vigyorral az arcán HimChan.
- Aha... - mondtam unottan. - Milyen nap van? - kérdeztem.
- 2014. július tizenharmadika, vasárnap - mondta magyarul, lassan, de érthetően.
- Köszi - vakartam meg halántékom -, de máskor elég lesz csak a NAP. - Majd visszamentem YoungJae-hez.
- Csak gyakorlom a nyelvet - kiálltott utánam HimChan.
Órákkal késöbb, már mindenki hulla fáradt volt.
- Mára végeztünk, késő van úgy hogy mindenki fellélegezhet - csukta be a füzeteket YoungJae.
- Á végre - mondta mindenki egyszerre (köztük én is).
- Ne örüljetek ennyire, mert következő héten sem fogunk lazítani.
- Itt szadizol minket, neked nincs jobb dolgod? - kérdezte komoly arckifejezéssel DaeHyun.
- Nem, képzeld nekem az a kedvenc hobbim, hogy hülyéket tanítok magyarul és koreaiul.
Nem akartam, hogy a viccelődésből komoly vita legyen ezért közbe szóltam: YoungJae, szerintem te is fáradt vagy mint mindenki más... Nem lehetne, hogy a következő nap pihenünk egy kicsit és kivételesen félre rakjuk a "kötelezettségeinket"? - kérdeztem fáradt hangon.
- Legyen, de most az egyszer... - morogta az orra alatt.
- Köszi! - Ugrottam fel a kanapéról, és a nyakánál fogva megöleltem. Majd elmentem fürdeni és bementem a hálóba.
Végre a pihe ágyikóban feküdhettem.
YoungJae nagyon jó tanár és tök jó, hogy Kyle is besegít. Most már sokkal jobban megértjük egymást a többiekkel. Általában magyarul vagy koreaiul beszélgetünk, de ha valamit nagyon nem értünk akkor az angolt hívjuk segítségül.
Miközben ezeken gondolkodtam, hamar elnyomott az álom.
Másnap:
DaeHyun szemszöge:
Szombaton lesz Nina szülinapja. Felköszöntjük, de a buliját később tartjuk meg.
Hamar sikerült beilleszkednie.
Amikor vele vagyok, az olyan, mintha megállna az idő. Imádom a társaságát és sokat beszélgetünk, de egy valami kicsit zavar... vajon milyen...
- Min gondolkozol ennyire? - szólított meg JongUp.
- Jókor jössz épp kérdezni akarok valamit. Milyen kapcsolatban álltok Ninával?
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, ahogy mondtam. Van köztetek valami?
- Hát... most éppen két fal, mert a konyhában tartózkodik. - Kicsit felidegesített JongUp megszólalása, úgyhogy komoly-szúrós tekintettel néztem rá. - Nincs semmi, nagyon jó barátom ez minden, szóval szabad a pálya.
- Miről beszélsz? - Játszottam a hülyét.
- Tudom, hogy bejön neked amióta csak megláttad. Látom, hogy-hogy nézel rá. De most szólok, ha megbántod kifilézlek, mint egy halat. - Mosolyogott, majd vállon veregetett.
- K-kösz a felvilágosítást, de nem hiszem, hogy erre sor kerül.
Hamar este lett. Gondoltam csinálok egy próba sütit, amit Ninának adok majd szülinapjára, a torta és az ajándékok mellé. Neki is álltam. Pár perccel később megjelent HimChan. Elakart lopni egy marcipán darabkát.
- Áááá! - kiabáltam rá HimChan-ra, aki meg is ijedt.
- Mi van? - kérdezte.
- Ne nyúlj hozzá. Ez Ninának lesz.
- Mit vagy úgy oda Romeo, ez csak egy próba süti nem? - Vonta fel a szemöldökét YongGuk.
- Nem baj. Utálom ha belenyúlnak a "művembe". Ha majd kész van megkóstolhatod.
Negyed óra múlva készen lettem a kicsi cupcake-el. HimChan egész végig csorgatta a nyálát a pultra, persze csak képletesen. Elé toltam a tányért, rajta a finomsággal.
- Na végre. - Nyúlt a kajáért és gyorsan be is falta az egészet.
- Na milyen?
- Ha azt mondom szar, akkor csinálsz még egyet? - kérdezett vissza teli pofával.
- Nem. - Nevettem fel.
- Szép próbálkozás - mondta YongGuk mosollyal az arcán, s megveregette HimChan hátát, akinek ettől kirepült pár kaja darabka a száján, amit még nem sikerült lenyelnie. Csak annyit mondtam: guszta. A lényeg az, hogy a süti jól sikerült, úgy hogy nyugodtan csinálhatok majd még egyet Ninának is.
Hetek teltek el, s végre eljött Nina szülinapi bulijának napja. Igaz felköszöntöttük már, de a torta, buli és az ajándékok hátra még hátra voltak. Ebéd után, mindenki odaadta neki az ajándékát.
YongGuktól kapott egy parfümöt, tőlem egy összetartozó nyakláncot és fülbevalót, HimChan-tól egy ruhát és egy tűsarkú cipőt. Azt is hozzá tette, hogy szeretné ha ebben lenne az esti bulin. YoungJae-től egy fejhallgatót, JongUp-tól egy "I Love Haters" feliratú snapback-et, Zelo-tól pedig egy plüss cicát.
- Mondtad, hogy hiányoznak a cicáid otthonról, ezért gondoltam ennek örülnél. Így nem leszel annyira "egyedül" - mondta Zelo.
- Köszönöm srácok, nagyon tetszenek az ajándékok, de máskor elég lesz a torta és egy virágcsokor is - vetette fel az ötletét kedvesen.
- Ja, persze, majd talán legközelebb. - Böktem meg Nina vállát, a mutató ujjammal.
- Na menjünk tortát enni. - Ugrándozott Zelo.
Torta evés után, mindenki teli hassal heverészett a kanapén és még egyéb, bútordarabokon.
Zelo szemszöge:
YongGuk időközben lelépett, de alig háromnegyed óra múlva vissza is tért.
- Hol voltál? - érdeklődtem.
- Elmentem bevásárolni a bulira.
- Milyen bulira?
- Ahj Zelo... Nina, szülinap, buli... vágod?!
- Jaaa, tényleg.
- Jaaa, tényleg. Úgyhogy mindenki kapja össze magát, mert ma kirúgjuk a ház oldalát. - Csapta össze a tenyerét YongGuk.
- De... Nina, Zelo nektek csak csínján a piával. - Kacsintott ránk.
- Jó, oké, persze - mondta Nina. - Elmegyek hajat mosni és átöltözni.
- Jó ötlet, én is megyek - jelentettem ki, majd elballagtam.
Egy óra múlva, már mindenki a nappaliban üldögélt, kivéve Ninát.
- Hol vagy Ninaaa? - kiabálta JongUp, kezével tölcsért formázva szája előtt.
- Jövök! - hallottuk tompa hangját a hálóból és kinyitotta az ajtót.
- Úristen, de gyönyörű vagy - bukott ki a számon, amitől Nina és én is elpirultunk.
- Na akkor induljon a pa-a-ar-ty - mondta HimChan és benyomta a zenét.
Kibontottuk az üdítőket. Persze Ninával nem sikerült megfogadnunk YongGuk "csak mértékkel" tanácsát.
Mindenki táncolt és ugrált. Teltek a percek, órák, majd YongGuk és YoungJae, valamilyen úton módon, eltűntek. HimChan a kanapén fetrengett, DaeHyun meg a szobájában leült az ajtó melletti, egyik sarokba. Így JongUp-al és Ninával hárman maradtunk, ezért leültünk pókerezni.
JongUp szemszöge:
- Ébresztő van gyerek... ek. Mi a fasz van itt? - felismertem YongGuk hangját, de nem volt erőm kinyitni szemeimet, hogy megbizonyosodjak róla, valóban ő szólt-e.
- Ááá! - hallottam Nina hangját. Ezt követően leestem a földre, kipattant csipás látószervem és felnéztem az ágyra.
- Miért löktél le az ágyról? - Néztem rá kicsit dühösen, mert a hátam sajgott a puffanástól.
- Bocsi. - Nézett le rám Nina és vanília illatú hajzuhataga ráhullott arcomra. - Megijedtem, mert konkrétan, annyira össze voltunk bújva, hogy azt hittem mi vagyunk Ying és Yang... Ráadásul Zelo, hátulról a derekamon pihentette kezét.
Mikor ezt végig mondta, lemászott az ágyról és segített felállni.
- Nina... - Nyeltem egyet.
- Mondtam már, hogy bocsánat.
- Nem az... Egy szál fehérneműben állsz. - Ettől a kijelentéstől elvörösödtem és úgy látszott ő is, mert kirántotta Zelo alól a takarót és gyorsan maga köré tekerte azt.
- Mégis mi a fészkes fene történt itt? - tette fel Nina a hasonló kérdést, mint YongGuk.
- Nem tudom, nem emlékszem semmire... - Ült fel Zelo, az ágyon.
- Éreztem valahogy, hogy ez lesz... - Rázta meg fejét YongGuk. - Szedjétek össze magatokat, majd gyertek a videóterembe.
Kimentünk, míg Nina átöltözött... Pontosabban felöltözött. Majd ő még gyorsan átrohant a B szárnyban lévő fürdőhöz fogat mosni. Azt mondta olyan pia szagú volt a szája, hogy egy mamut is kidőlt volna tőle.
Mikor visszaért mindenki befáradt a videóterembe.
- Miért kellett idejönnünk? - kérdeztem, miközben nyújtózkodtam egyet.
- Azért, mert mutatni akarok valamit. - YongGuk elkezdett pötyögni a billenytyűzeten és megjelent rajta az összes ház kamerája, képkockákban.
- Igen, ezek a kameráink, mi olyan érdekes rajta? - kérdezte DaeHyun.
- Jó rég nem használtuk őket és gondoltam bekapcsolom, hogy felvegye a tegnap történteket, és lám jól döntöttem, mert semelyikünk nem emlékszik semmire. - Tekerte vissza a videót YongGuk a buli kezdetére. De közben megakadt valamin a szemünk és nem jutottunk vissza az elejére, hanem ott megállítottuk.
- Ez... ezek mi vagyunk Ninával... - mondtam halkan és lassan ránéztem DaeHyun-ra. Nem tudtam kivenni az érzelmeit. Nem tudtam hogy most dühös vagy szomorú, de gyorsan kiviharzott a teremből.
Mikor a nappali felé mentem, megláttam Ninát az ajtóban. Alig tette be a lábát, Zelo már a karjai közé fogta.
- Már hiányoztál - mondta angolul gyerekes hangon.
- Zelo! - szóltam rá. - Hadd kapjon már levegőt. - Majd elengedte, JongUp is odament hozzá, megölelte, majd elkezdtek beszélgetni.
Persze ezt is nekem kell fordítanom.
- Hogy találtál ki ilyen hülyeséget? - kérdezte Nina.
- Szeretném, ha itt maradnál velem v-vagyis velünk. - Dugta zsebre, JongUp a kezét.
- És ez le van beszélve a többiekkel?
- Már lebeszéltem YongGuk-kal, a többiek meg... - majd legyintett egyet.
- Kösz, hogy ennyire számít a mi véleményünk is. - Vágtam bele a beszélgetésbe, hülye mosollyal az arcomon.
- Akkor erről sugdolóztatok, mielőtt elindultunk volna?
- Jaja... Na pakolj le, YoungJae megmutatja, hogy hol fogsz tudni aludni.
Ninával elindultunk a szobák felé, ekkor DaeHyun lépett ki egy szál törölközőben a fürdőből, fogkefével a szájában. Mikor meglátott minket, szerencsétlen kis híján megfulladt a fogkrémtől.
- Ő meg mit csinál itt? - kérdezte köhögve alig érthetően.
- Amilyen lendülettel kijöttél onnan, ugyanúgy ballagj vissza... és majd JongUp elmagyarázza.
Mentem volna tovább, de Ninát muszáj volt a karjánál fogva vezetnem, mert sokkban volt attól a látványtól, amit DaeHyun felső teste nyújtott.
- Hahó! Térj vissza közénk! - csettintettem egyet arca előtt. - Itt vannak a szobák, elmondom a lehetőségeket, bár lehet, hogy bonyolultnak fog tűnni. Na szóval, négy hálószobánk van. Normál esetben az egyik szobában van YongGuk és HimChan, a másikban van DaeHyun és én, a harmadikban pedig JongUp és Zelo. A negyedik pedig üresen van az a vendégszoba.
- Igen, ezt tudom.
- Honnan? - Néztem értetlenül.
- Ezt komolyan kérded? Még mindig egy rajongótok vagyok a sok közül.
- Ja tényleg... na mindegy lapozzunk. Viszont változott a helyzet, az első szobában változatlanul HimChan és YongGuk van, de a másodikban DaeHyun van egyedül, mert én átmentem az üres szobába. Magyarázat: elegem lett, hogy Dae mindig korán kel és nem tudok tőle aludni. A harmadik hálóban Zelo van szintén egyedül, mert sokszor motyog álmában, így JongUp is a vendégszobában kötött ki. Körülbelül ennyi.
- Röviden azt akartad mondani, hogy Zelo-val vagy DaeHyun-nal tudok egy szobában aludni?! - nevettem fel.
- Jól van... gúnyolódj csak.
- Mi lenne... ha a szoba alapján döntenék? - válasz helyett, rögtön körbevezettem a szobákban.
Nem telt bele sok időbe. Kiválasztotta az egyiket (DaeHyun szobáját), és már ment is be.
Nina szemszöge:
Tudtam, hogy ez Dae szobája. Nem véletlen választottam, de nem akartam, hogy YoungJae megtudja. Kipakoltam, ami annyit tett, hogy leraktam a szekrény elé a kis bőröndömet. Azután kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra, mert YoungJae beszélni akar velünk.
Pár perc múlva a többiek is betévedtek. YongGuk az egyik, HimChan a másik oldalamra ült. Szobatársam és JongUp a két egyszemélyes fotelba, Zelo meg a földre huppant. Mikor már mindenki elhelyezkedett YoungJae belekezdett.
- Belevágok a közepébe... Nagyon örülök, hogy Nina itt van, de hogy itt is maradhasson annak ára van. Még pedig az, hogy mindenki elkezdi tanulni a nyelvet, ami a magyar. Nina te meg a koreait és megnézzük az angol tudásod is.
- Ne mááááár! - nyöszörgött Zelo, majd hátast dobott a szőnyegen. - Utálok tanulni, miért van erre szükség? Te úgyis tudsz fordítani.
- Persze, szerinted nekem nincs jobb dolgom? Nem akarok olyan dolgokat fordítani, mint például "Elfogyott a WC papír. Nincs meg a melltartóm, nem látta valaki vagy olyat, hogy lenyomunk egy menetet?" Mert ezek nem csak nekem lennének kínosak.
Zelo erre csak annyit mondott: pedomaci. Erre mindenkiből kitört a röhögés és Zelo kapott egy maflást.
- Én benne vagyok - szólaltam meg, majd lassacskán mindenki beleegyezett, még Zelo is.
Egy hét múlva, felhívtam a barátnőmet telefonon.
- Szia! Kerestél tegnap... Bocsi, csak eddig nem volt időm visszahívni.
- Semmi gond. Annyit akartam, hogy mesélj kicsit. Jól érzed ott magad? Mesélj valami szaftosat - nevetett bele a telefonba.
- Nincs semmi szaftos, de ha már mindenképpen sztorit akarsz hallgatni, elmesélem neked ezt a hetet. Hétfőn megcsináltuk a beosztásokat és a szabályokat. Ki mikor használhat, mit például fürdőszoba, szauna meg ilyenek. Bár a fürdővel pont nem lesz gond, mert azt mondták használhatom a Secret lánybanda fürdőjét, amíg turnéznak. Csak az a hátránya, hogy az a B szárnyban van és két percet kell gyalogolnom oda-vissza és tudod, hogy mindig elfelejtek valamit, ezért többször kell majd fordulnom. Kedden elmentünk HimChan-nal, DaeHyun-nal és YoungJae-el vásárolni. Minden boltba elvittek, mindent meg akartak venni nekem ,amire azt mondtam "Ez tök jól néz ki." Egy csomó ruhát felpróbáltam, amit a srácok mindig lepontoztak. Igazi stylistok, de tényleg. Annyi ruhát meg kiegészítőket vettünk, hogy minden napra, amíg itt vagyok, jut egy outfit.
- Menjél már a tudod hova, de igen folytasd.
- Hazafelé a kocsiban bűntudatom volt, hogy ennyi mindent vettünk, és olyan érzésem volt, mintha kihasználnám őket. De HimChan átölelt és azt mondta ne búslakodjak, meg hogy ezt meg kell szoknom, mert itt el leszek kényeztetve.
- Hú! Kényeztetve? - adott hangot barátnőm, perverz gondolatainak.
- Nem úgy értette te hülye! - S folytattam.
- Szerdán már elkezdtünk tanulni és YoungJae Kyle-t is áthívta segítségül.
- Ki az a Kyle?
- Tudod a tolmács akiről már beszéltem. - Micsoda memória.
- Jaj tényleg... Mindegy, folytasd.
- És akkor szerdától elkezdődött a taníttatás. Vicces volt, mert mindenki ismételgette, amiket aznap vett. Röhögtünk egymás kiejtésén, de egyszer sem javítottuk ki egymást. Csak YoungJae szólt bele, mint a "tanárunk".
- Olyan mázlista vaaagy, irigyellek! - hallottam toporzékolását, telefonon keresztül is. - Anyuddal szoktál beszélni?
- Aha, minden második nap felhívom. Pontosabban fel kell, mert ha nem, akkor hazarendel.
- Jah értem... Tényleg, nem is mondtad ki lett a szobatársad.
- DaeHyun... - mondtam ki nevét, kicsit elpirulva.
- Ááá, ezt nem hiszem el, hogy ilyen szerencsés vagy, erről álmodtál, hogy a közelében lehess és valóra vált. Hajts rá, ne szalaszd el az alkalmad. Nekem viszont mennem kell, pussz - mondta ezt az egészet egy levegő vétellel.
- Miért ilyen sietős? Mesélj valamit te is.
- Okés, mesélek. Nálunk este van... pontosan fél tizenegy, úgy hogy menni szeretnék csicsizni. Remélem tetszett a történetem - gúnyolódott.
- Vicces vagy - mondtam irónikusan, majd leraktam a telefont.
- Aish, vissza kell mennem. Nem akarok nyáron is tanulni. - Hisztiztem a nappaliban, persze halkan.
- Jól érzed magad? - kérdezte nagy vigyorral az arcán HimChan.
- Aha... - mondtam unottan. - Milyen nap van? - kérdeztem.
- 2014. július tizenharmadika, vasárnap - mondta magyarul, lassan, de érthetően.
- Köszi - vakartam meg halántékom -, de máskor elég lesz csak a NAP. - Majd visszamentem YoungJae-hez.
- Csak gyakorlom a nyelvet - kiálltott utánam HimChan.
Órákkal késöbb, már mindenki hulla fáradt volt.
- Mára végeztünk, késő van úgy hogy mindenki fellélegezhet - csukta be a füzeteket YoungJae.
- Á végre - mondta mindenki egyszerre (köztük én is).
- Ne örüljetek ennyire, mert következő héten sem fogunk lazítani.
- Itt szadizol minket, neked nincs jobb dolgod? - kérdezte komoly arckifejezéssel DaeHyun.
- Nem, képzeld nekem az a kedvenc hobbim, hogy hülyéket tanítok magyarul és koreaiul.
Nem akartam, hogy a viccelődésből komoly vita legyen ezért közbe szóltam: YoungJae, szerintem te is fáradt vagy mint mindenki más... Nem lehetne, hogy a következő nap pihenünk egy kicsit és kivételesen félre rakjuk a "kötelezettségeinket"? - kérdeztem fáradt hangon.
- Legyen, de most az egyszer... - morogta az orra alatt.
- Köszi! - Ugrottam fel a kanapéról, és a nyakánál fogva megöleltem. Majd elmentem fürdeni és bementem a hálóba.
Végre a pihe ágyikóban feküdhettem.
YoungJae nagyon jó tanár és tök jó, hogy Kyle is besegít. Most már sokkal jobban megértjük egymást a többiekkel. Általában magyarul vagy koreaiul beszélgetünk, de ha valamit nagyon nem értünk akkor az angolt hívjuk segítségül.
Miközben ezeken gondolkodtam, hamar elnyomott az álom.
Másnap:
DaeHyun szemszöge:
Szombaton lesz Nina szülinapja. Felköszöntjük, de a buliját később tartjuk meg.
Hamar sikerült beilleszkednie.
Amikor vele vagyok, az olyan, mintha megállna az idő. Imádom a társaságát és sokat beszélgetünk, de egy valami kicsit zavar... vajon milyen...
- Min gondolkozol ennyire? - szólított meg JongUp.
- Jókor jössz épp kérdezni akarok valamit. Milyen kapcsolatban álltok Ninával?
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, ahogy mondtam. Van köztetek valami?
- Hát... most éppen két fal, mert a konyhában tartózkodik. - Kicsit felidegesített JongUp megszólalása, úgyhogy komoly-szúrós tekintettel néztem rá. - Nincs semmi, nagyon jó barátom ez minden, szóval szabad a pálya.
- Miről beszélsz? - Játszottam a hülyét.
- Tudom, hogy bejön neked amióta csak megláttad. Látom, hogy-hogy nézel rá. De most szólok, ha megbántod kifilézlek, mint egy halat. - Mosolyogott, majd vállon veregetett.
- K-kösz a felvilágosítást, de nem hiszem, hogy erre sor kerül.
Hamar este lett. Gondoltam csinálok egy próba sütit, amit Ninának adok majd szülinapjára, a torta és az ajándékok mellé. Neki is álltam. Pár perccel később megjelent HimChan. Elakart lopni egy marcipán darabkát.
- Áááá! - kiabáltam rá HimChan-ra, aki meg is ijedt.- Mi van? - kérdezte.
- Ne nyúlj hozzá. Ez Ninának lesz.
- Mit vagy úgy oda Romeo, ez csak egy próba süti nem? - Vonta fel a szemöldökét YongGuk.
- Nem baj. Utálom ha belenyúlnak a "művembe". Ha majd kész van megkóstolhatod.
Negyed óra múlva készen lettem a kicsi cupcake-el. HimChan egész végig csorgatta a nyálát a pultra, persze csak képletesen. Elé toltam a tányért, rajta a finomsággal.
- Na végre. - Nyúlt a kajáért és gyorsan be is falta az egészet.
- Na milyen?
- Ha azt mondom szar, akkor csinálsz még egyet? - kérdezett vissza teli pofával.
- Nem. - Nevettem fel.
- Szép próbálkozás - mondta YongGuk mosollyal az arcán, s megveregette HimChan hátát, akinek ettől kirepült pár kaja darabka a száján, amit még nem sikerült lenyelnie. Csak annyit mondtam: guszta. A lényeg az, hogy a süti jól sikerült, úgy hogy nyugodtan csinálhatok majd még egyet Ninának is.
Hetek teltek el, s végre eljött Nina szülinapi bulijának napja. Igaz felköszöntöttük már, de a torta, buli és az ajándékok hátra még hátra voltak. Ebéd után, mindenki odaadta neki az ajándékát.
YongGuktól kapott egy parfümöt, tőlem egy összetartozó nyakláncot és fülbevalót, HimChan-tól egy ruhát és egy tűsarkú cipőt. Azt is hozzá tette, hogy szeretné ha ebben lenne az esti bulin. YoungJae-től egy fejhallgatót, JongUp-tól egy "I Love Haters" feliratú snapback-et, Zelo-tól pedig egy plüss cicát.
- Mondtad, hogy hiányoznak a cicáid otthonról, ezért gondoltam ennek örülnél. Így nem leszel annyira "egyedül" - mondta Zelo.
- Köszönöm srácok, nagyon tetszenek az ajándékok, de máskor elég lesz a torta és egy virágcsokor is - vetette fel az ötletét kedvesen.
- Ja, persze, majd talán legközelebb. - Böktem meg Nina vállát, a mutató ujjammal.
- Na menjünk tortát enni. - Ugrándozott Zelo.
Torta evés után, mindenki teli hassal heverészett a kanapén és még egyéb, bútordarabokon.
Zelo szemszöge:
YongGuk időközben lelépett, de alig háromnegyed óra múlva vissza is tért.
- Hol voltál? - érdeklődtem.
- Elmentem bevásárolni a bulira.
- Milyen bulira?
- Ahj Zelo... Nina, szülinap, buli... vágod?!
- Jaaa, tényleg.
- Jaaa, tényleg. Úgyhogy mindenki kapja össze magát, mert ma kirúgjuk a ház oldalát. - Csapta össze a tenyerét YongGuk.
- De... Nina, Zelo nektek csak csínján a piával. - Kacsintott ránk.
- Jó, oké, persze - mondta Nina. - Elmegyek hajat mosni és átöltözni.
- Jó ötlet, én is megyek - jelentettem ki, majd elballagtam.
Egy óra múlva, már mindenki a nappaliban üldögélt, kivéve Ninát.
- Hol vagy Ninaaa? - kiabálta JongUp, kezével tölcsért formázva szája előtt.
- Jövök! - hallottuk tompa hangját a hálóból és kinyitotta az ajtót.
- Úristen, de gyönyörű vagy - bukott ki a számon, amitől Nina és én is elpirultunk.
Kibontottuk az üdítőket. Persze Ninával nem sikerült megfogadnunk YongGuk "csak mértékkel" tanácsát.
Mindenki táncolt és ugrált. Teltek a percek, órák, majd YongGuk és YoungJae, valamilyen úton módon, eltűntek. HimChan a kanapén fetrengett, DaeHyun meg a szobájában leült az ajtó melletti, egyik sarokba. Így JongUp-al és Ninával hárman maradtunk, ezért leültünk pókerezni.
JongUp szemszöge:
- Ébresztő van gyerek... ek. Mi a fasz van itt? - felismertem YongGuk hangját, de nem volt erőm kinyitni szemeimet, hogy megbizonyosodjak róla, valóban ő szólt-e.
- Ááá! - hallottam Nina hangját. Ezt követően leestem a földre, kipattant csipás látószervem és felnéztem az ágyra.
- Miért löktél le az ágyról? - Néztem rá kicsit dühösen, mert a hátam sajgott a puffanástól.
- Bocsi. - Nézett le rám Nina és vanília illatú hajzuhataga ráhullott arcomra. - Megijedtem, mert konkrétan, annyira össze voltunk bújva, hogy azt hittem mi vagyunk Ying és Yang... Ráadásul Zelo, hátulról a derekamon pihentette kezét.
Mikor ezt végig mondta, lemászott az ágyról és segített felállni.
- Nina... - Nyeltem egyet.
- Mondtam már, hogy bocsánat.
- Nem az... Egy szál fehérneműben állsz. - Ettől a kijelentéstől elvörösödtem és úgy látszott ő is, mert kirántotta Zelo alól a takarót és gyorsan maga köré tekerte azt.
- Mégis mi a fészkes fene történt itt? - tette fel Nina a hasonló kérdést, mint YongGuk.
- Nem tudom, nem emlékszem semmire... - Ült fel Zelo, az ágyon.
- Éreztem valahogy, hogy ez lesz... - Rázta meg fejét YongGuk. - Szedjétek össze magatokat, majd gyertek a videóterembe.
Kimentünk, míg Nina átöltözött... Pontosabban felöltözött. Majd ő még gyorsan átrohant a B szárnyban lévő fürdőhöz fogat mosni. Azt mondta olyan pia szagú volt a szája, hogy egy mamut is kidőlt volna tőle.
Mikor visszaért mindenki befáradt a videóterembe.
- Miért kellett idejönnünk? - kérdeztem, miközben nyújtózkodtam egyet.
- Azért, mert mutatni akarok valamit. - YongGuk elkezdett pötyögni a billenytyűzeten és megjelent rajta az összes ház kamerája, képkockákban.
- Igen, ezek a kameráink, mi olyan érdekes rajta? - kérdezte DaeHyun.
- Jó rég nem használtuk őket és gondoltam bekapcsolom, hogy felvegye a tegnap történteket, és lám jól döntöttem, mert semelyikünk nem emlékszik semmire. - Tekerte vissza a videót YongGuk a buli kezdetére. De közben megakadt valamin a szemünk és nem jutottunk vissza az elejére, hanem ott megállítottuk.
- Ez... ezek mi vagyunk Ninával... - mondtam halkan és lassan ránéztem DaeHyun-ra. Nem tudtam kivenni az érzelmeit. Nem tudtam hogy most dühös vagy szomorú, de gyorsan kiviharzott a teremből.
2013. november 18., hétfő
Szereplők
Az életkorhoz mindig az aktuális, tehát az utolsó fejezethez tartozó életévet fogom kiírni.
Szereplők:
Név: Horváth Nina (Lucy Hale)
Kor: 17
Név:Bang Yong Guk
Kor: 26
Név: Kim Him Chan
Kor: 26
Név: Jung Dae Hyun
Kor: 23
Név: Yoo Young Jae
Kor: 22
Név: Moon Jong Up
Kor: 21
Név: Choi Jun Hong (Zelo)
Kor: 19
Név: Kim Seok Jin
Kor: 23
Név: Jeon Jeong Guk (Jung Kook)
Kor: 18
Név: Im Jae Bum (JB)
Kor: 22
Név: Yuri Kwon
Kor: 26
További szereplők:
Név: Erdős Zita (Ashley Benson)
Kor: 17
Név: Kyle Blax (Kevin Zegers)
Kor: 19
Név: Kim Yoo Kwon (U-Kwon)
Kor: 21
Szereplők:
Kor: 17
Kor: 26
Kor: 26
Kor: 23
Kor: 22
Kor: 21
Kor: 19
Kor: 23
Kor: 18
Kor: 22
Kor: 26
További szereplők:
Kor: 17
Kor: 19
Kor: 21
2013. november 2., szombat
Real Life with a Celebrity 3.fejezet
DaeHyun szemszöge:
JongUp felhozott ide egy csajt. Éppen mutatta volna be, de sikítást hallottunk.
- NINA! - kiáltott fel, azzal JongUp kirohant a szobából. Utána mentünk mi is. Mikor beértünk a másik helyiségbe, láttuk YongNam-ot, ahogy Nina két kezét a háta mögé szorítja (Nina háta mögé). Láttam, hogy ajkába harapva próbálta visszafojtani könnyeit, nem sok sikerrel.
- Mit akarsz ezzel elérni? - kérdezte YongGuk.
- Csak játszunk egy kicsit.
- Így akarsz bosszút állni?
- Bosszú? Dehogy... csak tudod meguntam, hogy mindig te kapod a sikert, hírnevet, pénzt és nőket.
- Te magad mondtad, hogy nem szeretnél sajtó közelbe kerülni, nehogy miattam szerezz hírnevet, mert a bátyád vagyok. Ja igen és ha már a pénznél tartunk: egy család vagyunk, szerintem ugyanúgy részesülsz a jóból... - fakadt ki YongGuk.
- Nem érdekelnek a szánalmas kifogásaid, és ha most megbocsátotok szeretnénk kettesben maradni. - Majd megcsókolta Nina nyakát.
- Engedd el őt vagy úgy repítelek ki innen, hogy a lábad nem éri a földet - szólt JongUp meglepetésemre.
- Nini, mikor nyílt ki ennyire a csipád? - lepődött meg YongNam.
- Fogd be és erezd el! - szólalt meg YoungJae is.
- Pszzt! DaeHyun! Kerüld meg a nappalit és üsd le, gyorsan! - súgta oda nekem HimChan.
- De miért én? - kérdeztem megszeppenve.
- Azért te féleszű, mert te vagy a legközelebb az ajtóhoz. Siess már, ne szarakodj annyit. Addig mi eltereljük a figyelmét. - Észrevétlenül kiosontam az ajtón, egyenesen be a konyhába.
- És mégis mivel üssem le, az öklömmel? Ilyenkor bánom, hogy semelyikünk nem baseballozik. Á, ez jó lesz! - Megfogtam a palacsinta sütőt és megkerültem a nappalit. Odaosontam YongNam mögé.
Ekkor hallom Zelo hangját: DaeHyun te hogy kerülsz oda? Mikor rájött mit csinált a szája elé kapta kezét. A fejemet fogtam, hogy-hogy lehet ennyire szerencsétlen.
- Micsoda? - kérdezte YongNam, majd lassan elkezdett hátrafordulni.
- Nehogy hátra nézz! - kiáltom el magam. Ijedtemben meglendítettem a serpenyőt és az arcába csaptam. Majd elzuhant oldalra, mint egy rongybaba.
- Azt hiszem kihullott pár foga - nevetett fel Zelo. Erre mindenki röhögni kezdett. Eldobtam a fogtörő, gyilkos fegyvert és letérdeltem Nina mellé.
- Are you ok? - tettem fel a kérdést, de nem kaptam választ csak megrázta a fejét. Eközben betoppant Kyle (hol is volt eddig?) a tolmácsunk.
- Lemaradtam valamiről? Mi történt? - Nina odafordult hozzá és mondott neki valamit.
- Azt mondja, hogy YongNam kirántotta a karját. Amúgy meg nem hinném, hogy vészes a dolog, ha van ideje viccelődni velem. - Fintorgott Kyle.
Magamhoz húztam Ninát és felemeltem.
- Kórházba kell vinnünk - szóltam a többiekhez.
- Nem vihetjük oda, utálja a stetoskópos kuruzslókat.
- Parancsolsz? - Néztem furán.
- Mármint az orvosokat... - mondta JongUp.
- Akkor mi legyen? - kérdezte Himchan.
- YoungJae! Te tudsz magyarul, kérdezd meg tőle mi legyen - vetettem fel az ötletet.
- Szerinted ebben az állapotban lefog velem állni trécselni?
- Csak csináld már! - kiáltok rá.
YoungJae és Nina magyarul elkezdtek beszélni, közben leültem Ninával a kanapéra.
- Azt mondta, rántsuk vissza.
- Mi a franc? - szólalt fel mindenki.
- Itt és most, ki vállalja?- tette fel a kérdést.
- Just do it, please! - mondta könnyekkel küszködve Nina.
YongGuk elment HimChan-nal eltüntetni YongNamot. Zelora és Kyle-ra jelen helyzetben nem számíthatunk. YoungJae nem fogja megtenni. Én kiestem mert az én ölemben ül és így elég nehéz bármit is csinálni. Vagyis már csak egy valaki maradt.
- JongUp rántsd vissza! - néztem fel rá. Közben YoungJae hozott egy rongyot, amire ráharaphat.
- Háromig számolok, oké? - mutogatta JongUp. Egy... Kettő... majd Nina felsikított (persze a kendő tompította a hangját) és Zelo üvöltése kísérte. Arcát a vállamba temette és tudtam hogy megint sír, mert könnyei átáztatták pólóm.
- JongUp! Miért kettőre rántod meg, mikor azt mondtad háromig számolsz? A szívem megált! - hadonászott Zelo.
- Ne legyél már ennyire "gyerek" - húzta a száját JongUp.
- Halljátok ezt? - kérdezte YoungJae.
- Mit? Én nem hallok semmit - válaszolt Zelo.
- Hát ez az, Nina már nem sír. - Óvatosan megemeltem a fejét, arrébb dobtam a rongyot, kisöpörtem az arcából a hajat és látom, hogy csukva volt a szeme.
- Csodás, így hogy visszük haza?! "Elnézést hogy így hoztuk vissza, de sokkot kapott, mert az egyik barátunk testvére megakarta erőszakolni és kirántotta a karját..." szöveggel? - dühöngött YoungJae.
- Háát... eleve úgy volt, hogy itt alszik és holnap viszem haza, de most ha belegondolok... nem is szóltunk az anyukájának. - Vakarta meg zavarában a fejét JongUp.
- Nagyon jó! Akkor felhívom és beszélek vele. - Azzal elment telefonálni. Zelo és JongUp mentek a dolgukra, én meg bevittem a szobámba Ninát. Lefektettem az ágyra és félig betakartam.
Fáradt voltam ezért leültem az ágy mellé. Egyik kezemmel a fejemet támasztottam, míg a másikkal a könnyeit töröltem le.
Nagyon aranyos, mikor alszik.
A fejemet ráhajtottam az ágyra, majd megfogtam a kezét.
Másnap:
Nina szemszöge:
Olyan fáradt vagyok nincs kedvem kinyitni a szemeimet... de érzem, hogy van valami a kezemen vagy inkább a kezemben?!
Mikor felnyitottam szememet, konkrétan az a látvány fogadott, hogy DaeHyun mellettem aludt, úgy, hogy a földön ült, a feje meg az ágyon volt, amin fekszek. Közben fogtuk egymás kezét.
Fogjuk egymás kezét?
Nem tudtam, mit csináljak ijedtemben és zavaromban, ezért hirtelen kihúztam a kezem az övéből és a fal felé húzódtam. Erre ő is felébredt.
- Jobban érzed már magad? - kérdezte aggódó tekintettel. Megszeppenve bólintottam és félénken rákérdeztem: m-miért fogtad a kezem?
- M-mi? Én nem fogtam meg, tegnap elájultál, é-én behoztalak, motyogtál valamit, majd TE fogtad meg a kezem... - magyarázkodott.
- Én erre nem emlékszem. - Hajtom le a fejem. - Bocsánat, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak.
- Semmi gond. Amúgy meg... Nem úgy volt, hogy nem beszélsz angolul? - húzta mosolyra a száját. - Mert most elég jól ment.
- Egy kicsit azért tudok - mosolyogtam félénken.
- Mentem, hagylak készülődni. - Majd kiment az ajtón.
Még mindig sokkban vagyok!
Én fogtam meg a kezét? Hogy csinálhattam ilyen hülyeséget?! Ez tök ciki volt... Miközben ezeken gondolkoztam, levedlettem magamról a takarót.
Látom, hogy még mindig ruhában vagyok (még jó).
Kiballagtam a fürdőbe, megmosakodtam, rendbe hoztam a hajam és fogat mostam az ujjaimmal. Onnan a konyhába vettem az irányt. Mindenki kómás volt.
Ez volt életem egyik legjobb egy és fél napja. Senki sem fogja elhinni, hogy a B.A.P-vel töltöttem, majdnem egy napot (persze a nagy rézében ki voltam ütve, de ez most nem számít).
Felveszem a táskám, elköszönök és szerintem megyek is el.
- Hová mész? - kérdezte YoungJae magyarul. Annyira megijedtem, hogy összerezzentem.
- Csak felvettem a táskám. Meg el akarok köszönni, mert megyek haza.
- Ne siess már annyira, előbb reggelizz velünk. Utána JongUp hazavisz... vagy inkább szeretnéd, hogy DaeHyun fuvarozna? - kacsintott rám vigyorral az arcán.
- M-mi-miről beszélsz? - dadogtam.
- Tudom ám mi volt reggel. - Nyújtotta ki a nyelvét.
- S-semmi nem volt. - Éreztem, hogy tiszta vörös lett a fejem.
Ekkor JongUp vállon ütötte YoungJae-t. (Gondolom látta hogy vörösödök, így közbelépett). Majd karomnál fogva az asztalhoz kísért.
A reggeli átlagosan telt, már amennyire lehet átlagos az, hogy a B.A.P-vel eszek. Utána elköszöntem a többiektől. Mindenki mondott nekem valami kedveset, amit természetesen YoungJae fordított (nem hagyhatta ki, hogy amikor DaeHyun-ra került a sor, azt fordította hogy szeretlek). JongUp váltott még pár szót YongGuk-kal, majd elindultunk.
- Ez az - mutatok a kocsi anyós üléséről egy panzióra. Kiszálltunk és felmentünk az emeletre. Anya már ott várt minket. Nem is volt annyira dühös, sőt...
- Itt vagyunk anya!
- Hogy-hogy ilyen korán itt vagy? Általában délig alszol...
- Vissza jöhetek később is. - Mutattam az ajtóra egy sunyi mosollyal az arcomon.
- Haha, nagyon vicces. - JongUp bemutatkozott anyumnak (ő is így tett), majd megkérdezte tudnak-e beszélni. Ez meglepett és egy kicsit ideges is lettem, mert nem tudom miről akar vele beszélni.
- Na jó, én addig lefürdöm és átöltözöm - mondtam anyának.
Így legalább kevésbé érzem cikinek a dolgot, főleg úgy, hogy a fél beszélgetést, úgy sem érteném.
Készülődtem. Pont magamra kaptam a ruhámat, amikor anya beront az ajtón és azt mondja: pakolj! Most! - Azzal becsapta az ajtót.
Nagyon dühösnek látszott... te jó ég, mit mondhatott neki JongUp? Nem mertem, kimenni sem. Összepakoltam, amilyen lassan csak tudtam. Elakartam kerülni,a kinti beszélgetést. Végül kimentem a kis bőröndömet húzva. Megdermedtem.
- Hol van JongUp?
- Elment.
- Ez most valami vicc ugye?! Komolyan elüldözted? Még el sem tudtam köszönni rendesen.
- Befejezted?
- Igen... - töröltem meg könnyes szemeim.
- JongUp, vagy ki, elég érdekes és váratlan dologról akart beszélni... Azt kérdezte, pontosabban arra kért, hogy hadd maradhass itt velük...
- Mi? - esett le az állam és bambultam anyára tátott szájjal.
- Nekem is ez volt a reakcióm, mikor meghallottam.
- Hát gondolom nemet mondtál, mert JongUp nincs sehol...
- Befejezhetem? Na, szóval az érvei a következőek voltak. Azt mondta, ha itt maradhatsz, fizetik az itt tartózkodásodat, s a haza utadat is. Egy ujjal sem érnek hozzád, meg hogy rajtuk kívül még ott van egy lány banda, meg az al-menedzserük is nő. És nyár végén épségben hazahoznak.
- Ez komoly? Hogy juthat ilyen eszébe? Hát ez nincs magánál. - Fogtam meg fejem.
- Beleegyeztem - mondta anya sóhajtva.
- Mi? - esett le újra az állam.
- Tudom mennyire odavagy értük és hogy egy álmod várna valóra, DE... vannak feltételek. Két naponta felhívsz, vili?
- OMG, köszi, köszi, köszi! - Ugrottam anyum nyakába és nyomtam egy puszit arcára. - Hogy-hogy ilyen könnyen belementél? Mármint nem akarom, hogy meggondold magad csak... érdekel.
- Most leszel 16 éves és úgy gondolom vagy már elég érett, hogy két hónapot kibírj "egyedül", de ne kelljen megbánnom.
- És ezt mióta gondolod így? - Vontam fel a szemöldököm.
- Ne idegesíts fel, mert meggondolom magam.
- Oké, bocsi, bocsi. Ígérem jó leszek és köszönöm - öleltem meg újra -, nagyon szeretlek. De... apa mit fog szólni?
- Valószínűleg felszállna egy gépre, és hazavinne téged, ezért azt mondom, hogy a nyarat a keresztszüleidnél töltöd.
- Hát oké, de ne feledd nem én kényszerítettelek rá. - Emeltem védekezően kezeim magam elé. - Tényleg akkor miért voltál olyan dühös, amikor bejöttél? És hol van JongUp?
- Csak rád akartam ijeszteni - nevetett fel. - Ő meg hazament. Azt mondtam neki majd átviszlek, úgyhogy indulás van.
- De várj! Nincs semmi cuccom csak két napi váltásruha.
- Ne aggódj, azt is fizetik... - legyintett anya nemtörődőm fejjel, majd mosolyogva tovább ment.
- Jaaa, hogy most már ingyen elő is leszek?! - nevettem fel.
Húsz perc múlva, már újra TS épületénél találtam magam.
- Nagyon fogsz hiányozni - mondtam és szorosan átöleltem.
- Eltudom képzelni. Na, menj, mert meggondolom magam. - Adott egy puszit, majd a kis bőröndömmel kiugrottam a taxiból. Amilyen gyorsan tudtam felsiettem az emeletre és megálltam az ajtó előtt.
Nagy levegőt vettem, majd benyitottam.
JongUp felhozott ide egy csajt. Éppen mutatta volna be, de sikítást hallottunk.
- NINA! - kiáltott fel, azzal JongUp kirohant a szobából. Utána mentünk mi is. Mikor beértünk a másik helyiségbe, láttuk YongNam-ot, ahogy Nina két kezét a háta mögé szorítja (Nina háta mögé). Láttam, hogy ajkába harapva próbálta visszafojtani könnyeit, nem sok sikerrel.
- Mit akarsz ezzel elérni? - kérdezte YongGuk.
- Csak játszunk egy kicsit.
- Így akarsz bosszút állni?
- Bosszú? Dehogy... csak tudod meguntam, hogy mindig te kapod a sikert, hírnevet, pénzt és nőket.
- Te magad mondtad, hogy nem szeretnél sajtó közelbe kerülni, nehogy miattam szerezz hírnevet, mert a bátyád vagyok. Ja igen és ha már a pénznél tartunk: egy család vagyunk, szerintem ugyanúgy részesülsz a jóból... - fakadt ki YongGuk.
- Nem érdekelnek a szánalmas kifogásaid, és ha most megbocsátotok szeretnénk kettesben maradni. - Majd megcsókolta Nina nyakát.
- Engedd el őt vagy úgy repítelek ki innen, hogy a lábad nem éri a földet - szólt JongUp meglepetésemre.
- Nini, mikor nyílt ki ennyire a csipád? - lepődött meg YongNam.
- Fogd be és erezd el! - szólalt meg YoungJae is.
- Pszzt! DaeHyun! Kerüld meg a nappalit és üsd le, gyorsan! - súgta oda nekem HimChan.
- De miért én? - kérdeztem megszeppenve.
- Azért te féleszű, mert te vagy a legközelebb az ajtóhoz. Siess már, ne szarakodj annyit. Addig mi eltereljük a figyelmét. - Észrevétlenül kiosontam az ajtón, egyenesen be a konyhába.
- És mégis mivel üssem le, az öklömmel? Ilyenkor bánom, hogy semelyikünk nem baseballozik. Á, ez jó lesz! - Megfogtam a palacsinta sütőt és megkerültem a nappalit. Odaosontam YongNam mögé.
Ekkor hallom Zelo hangját: DaeHyun te hogy kerülsz oda? Mikor rájött mit csinált a szája elé kapta kezét. A fejemet fogtam, hogy-hogy lehet ennyire szerencsétlen.
- Micsoda? - kérdezte YongNam, majd lassan elkezdett hátrafordulni.
- Nehogy hátra nézz! - kiáltom el magam. Ijedtemben meglendítettem a serpenyőt és az arcába csaptam. Majd elzuhant oldalra, mint egy rongybaba.
- Azt hiszem kihullott pár foga - nevetett fel Zelo. Erre mindenki röhögni kezdett. Eldobtam a fogtörő, gyilkos fegyvert és letérdeltem Nina mellé.
- Are you ok? - tettem fel a kérdést, de nem kaptam választ csak megrázta a fejét. Eközben betoppant Kyle (hol is volt eddig?) a tolmácsunk.
- Lemaradtam valamiről? Mi történt? - Nina odafordult hozzá és mondott neki valamit.
- Azt mondja, hogy YongNam kirántotta a karját. Amúgy meg nem hinném, hogy vészes a dolog, ha van ideje viccelődni velem. - Fintorgott Kyle.
Magamhoz húztam Ninát és felemeltem.
- Kórházba kell vinnünk - szóltam a többiekhez.
- Nem vihetjük oda, utálja a stetoskópos kuruzslókat.
- Parancsolsz? - Néztem furán.
- Mármint az orvosokat... - mondta JongUp.
- Akkor mi legyen? - kérdezte Himchan.
- YoungJae! Te tudsz magyarul, kérdezd meg tőle mi legyen - vetettem fel az ötletet.
- Szerinted ebben az állapotban lefog velem állni trécselni?
- Csak csináld már! - kiáltok rá.
YoungJae és Nina magyarul elkezdtek beszélni, közben leültem Ninával a kanapéra.
- Azt mondta, rántsuk vissza.
- Mi a franc? - szólalt fel mindenki.
- Itt és most, ki vállalja?- tette fel a kérdést.
- Just do it, please! - mondta könnyekkel küszködve Nina.
YongGuk elment HimChan-nal eltüntetni YongNamot. Zelora és Kyle-ra jelen helyzetben nem számíthatunk. YoungJae nem fogja megtenni. Én kiestem mert az én ölemben ül és így elég nehéz bármit is csinálni. Vagyis már csak egy valaki maradt.
- JongUp rántsd vissza! - néztem fel rá. Közben YoungJae hozott egy rongyot, amire ráharaphat.
- Háromig számolok, oké? - mutogatta JongUp. Egy... Kettő... majd Nina felsikított (persze a kendő tompította a hangját) és Zelo üvöltése kísérte. Arcát a vállamba temette és tudtam hogy megint sír, mert könnyei átáztatták pólóm.
- JongUp! Miért kettőre rántod meg, mikor azt mondtad háromig számolsz? A szívem megált! - hadonászott Zelo.
- Ne legyél már ennyire "gyerek" - húzta a száját JongUp.
- Halljátok ezt? - kérdezte YoungJae.
- Mit? Én nem hallok semmit - válaszolt Zelo.
- Hát ez az, Nina már nem sír. - Óvatosan megemeltem a fejét, arrébb dobtam a rongyot, kisöpörtem az arcából a hajat és látom, hogy csukva volt a szeme.
- Csodás, így hogy visszük haza?! "Elnézést hogy így hoztuk vissza, de sokkot kapott, mert az egyik barátunk testvére megakarta erőszakolni és kirántotta a karját..." szöveggel? - dühöngött YoungJae.
- Háát... eleve úgy volt, hogy itt alszik és holnap viszem haza, de most ha belegondolok... nem is szóltunk az anyukájának. - Vakarta meg zavarában a fejét JongUp.
- Nagyon jó! Akkor felhívom és beszélek vele. - Azzal elment telefonálni. Zelo és JongUp mentek a dolgukra, én meg bevittem a szobámba Ninát. Lefektettem az ágyra és félig betakartam.
Fáradt voltam ezért leültem az ágy mellé. Egyik kezemmel a fejemet támasztottam, míg a másikkal a könnyeit töröltem le.
Nagyon aranyos, mikor alszik.
A fejemet ráhajtottam az ágyra, majd megfogtam a kezét.
Másnap:
Nina szemszöge:
Olyan fáradt vagyok nincs kedvem kinyitni a szemeimet... de érzem, hogy van valami a kezemen vagy inkább a kezemben?!
Mikor felnyitottam szememet, konkrétan az a látvány fogadott, hogy DaeHyun mellettem aludt, úgy, hogy a földön ült, a feje meg az ágyon volt, amin fekszek. Közben fogtuk egymás kezét.
Fogjuk egymás kezét?
Nem tudtam, mit csináljak ijedtemben és zavaromban, ezért hirtelen kihúztam a kezem az övéből és a fal felé húzódtam. Erre ő is felébredt.
- Jobban érzed már magad? - kérdezte aggódó tekintettel. Megszeppenve bólintottam és félénken rákérdeztem: m-miért fogtad a kezem?
- M-mi? Én nem fogtam meg, tegnap elájultál, é-én behoztalak, motyogtál valamit, majd TE fogtad meg a kezem... - magyarázkodott.
- Én erre nem emlékszem. - Hajtom le a fejem. - Bocsánat, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak.
- Semmi gond. Amúgy meg... Nem úgy volt, hogy nem beszélsz angolul? - húzta mosolyra a száját. - Mert most elég jól ment.
- Egy kicsit azért tudok - mosolyogtam félénken.
- Mentem, hagylak készülődni. - Majd kiment az ajtón.
Még mindig sokkban vagyok!
Én fogtam meg a kezét? Hogy csinálhattam ilyen hülyeséget?! Ez tök ciki volt... Miközben ezeken gondolkoztam, levedlettem magamról a takarót.
Látom, hogy még mindig ruhában vagyok (még jó).
Kiballagtam a fürdőbe, megmosakodtam, rendbe hoztam a hajam és fogat mostam az ujjaimmal. Onnan a konyhába vettem az irányt. Mindenki kómás volt.
Ez volt életem egyik legjobb egy és fél napja. Senki sem fogja elhinni, hogy a B.A.P-vel töltöttem, majdnem egy napot (persze a nagy rézében ki voltam ütve, de ez most nem számít).
Felveszem a táskám, elköszönök és szerintem megyek is el.
- Hová mész? - kérdezte YoungJae magyarul. Annyira megijedtem, hogy összerezzentem.
- Csak felvettem a táskám. Meg el akarok köszönni, mert megyek haza.
- Ne siess már annyira, előbb reggelizz velünk. Utána JongUp hazavisz... vagy inkább szeretnéd, hogy DaeHyun fuvarozna? - kacsintott rám vigyorral az arcán.
- M-mi-miről beszélsz? - dadogtam.
- Tudom ám mi volt reggel. - Nyújtotta ki a nyelvét.
- S-semmi nem volt. - Éreztem, hogy tiszta vörös lett a fejem.
Ekkor JongUp vállon ütötte YoungJae-t. (Gondolom látta hogy vörösödök, így közbelépett). Majd karomnál fogva az asztalhoz kísért.
A reggeli átlagosan telt, már amennyire lehet átlagos az, hogy a B.A.P-vel eszek. Utána elköszöntem a többiektől. Mindenki mondott nekem valami kedveset, amit természetesen YoungJae fordított (nem hagyhatta ki, hogy amikor DaeHyun-ra került a sor, azt fordította hogy szeretlek). JongUp váltott még pár szót YongGuk-kal, majd elindultunk.
- Ez az - mutatok a kocsi anyós üléséről egy panzióra. Kiszálltunk és felmentünk az emeletre. Anya már ott várt minket. Nem is volt annyira dühös, sőt...
- Itt vagyunk anya!
- Hogy-hogy ilyen korán itt vagy? Általában délig alszol...
- Vissza jöhetek később is. - Mutattam az ajtóra egy sunyi mosollyal az arcomon.
- Haha, nagyon vicces. - JongUp bemutatkozott anyumnak (ő is így tett), majd megkérdezte tudnak-e beszélni. Ez meglepett és egy kicsit ideges is lettem, mert nem tudom miről akar vele beszélni.
- Na jó, én addig lefürdöm és átöltözöm - mondtam anyának.
Így legalább kevésbé érzem cikinek a dolgot, főleg úgy, hogy a fél beszélgetést, úgy sem érteném.
Készülődtem. Pont magamra kaptam a ruhámat, amikor anya beront az ajtón és azt mondja: pakolj! Most! - Azzal becsapta az ajtót.
Nagyon dühösnek látszott... te jó ég, mit mondhatott neki JongUp? Nem mertem, kimenni sem. Összepakoltam, amilyen lassan csak tudtam. Elakartam kerülni,a kinti beszélgetést. Végül kimentem a kis bőröndömet húzva. Megdermedtem.
- Hol van JongUp?
- Elment.
- Ez most valami vicc ugye?! Komolyan elüldözted? Még el sem tudtam köszönni rendesen.
- Befejezted?
- Igen... - töröltem meg könnyes szemeim.
- JongUp, vagy ki, elég érdekes és váratlan dologról akart beszélni... Azt kérdezte, pontosabban arra kért, hogy hadd maradhass itt velük...
- Mi? - esett le az állam és bambultam anyára tátott szájjal.
- Nekem is ez volt a reakcióm, mikor meghallottam.
- Hát gondolom nemet mondtál, mert JongUp nincs sehol...
- Befejezhetem? Na, szóval az érvei a következőek voltak. Azt mondta, ha itt maradhatsz, fizetik az itt tartózkodásodat, s a haza utadat is. Egy ujjal sem érnek hozzád, meg hogy rajtuk kívül még ott van egy lány banda, meg az al-menedzserük is nő. És nyár végén épségben hazahoznak.
- Ez komoly? Hogy juthat ilyen eszébe? Hát ez nincs magánál. - Fogtam meg fejem.
- Beleegyeztem - mondta anya sóhajtva.
- Mi? - esett le újra az állam.
- Tudom mennyire odavagy értük és hogy egy álmod várna valóra, DE... vannak feltételek. Két naponta felhívsz, vili?
- OMG, köszi, köszi, köszi! - Ugrottam anyum nyakába és nyomtam egy puszit arcára. - Hogy-hogy ilyen könnyen belementél? Mármint nem akarom, hogy meggondold magad csak... érdekel.
- Most leszel 16 éves és úgy gondolom vagy már elég érett, hogy két hónapot kibírj "egyedül", de ne kelljen megbánnom.
- És ezt mióta gondolod így? - Vontam fel a szemöldököm.
- Ne idegesíts fel, mert meggondolom magam.
- Oké, bocsi, bocsi. Ígérem jó leszek és köszönöm - öleltem meg újra -, nagyon szeretlek. De... apa mit fog szólni?
- Valószínűleg felszállna egy gépre, és hazavinne téged, ezért azt mondom, hogy a nyarat a keresztszüleidnél töltöd.
- Hát oké, de ne feledd nem én kényszerítettelek rá. - Emeltem védekezően kezeim magam elé. - Tényleg akkor miért voltál olyan dühös, amikor bejöttél? És hol van JongUp?
- Csak rád akartam ijeszteni - nevetett fel. - Ő meg hazament. Azt mondtam neki majd átviszlek, úgyhogy indulás van.
- De várj! Nincs semmi cuccom csak két napi váltásruha.
- Ne aggódj, azt is fizetik... - legyintett anya nemtörődőm fejjel, majd mosolyogva tovább ment.
- Jaaa, hogy most már ingyen elő is leszek?! - nevettem fel.
Húsz perc múlva, már újra TS épületénél találtam magam.
- Nagyon fogsz hiányozni - mondtam és szorosan átöleltem.
- Eltudom képzelni. Na, menj, mert meggondolom magam. - Adott egy puszit, majd a kis bőröndömmel kiugrottam a taxiból. Amilyen gyorsan tudtam felsiettem az emeletre és megálltam az ajtó előtt.
Nagy levegőt vettem, majd benyitottam.
2013. október 23., szerda
Real Life with a Celebrity 2.fejezet
Nina szemszöge:
Ekkor hátulról hallottam egy hangot. Nem értettem, amit mondott. Az őr valamiért elengedte a kezem, hátrafordultam és ott állt ő. JongUp, életnagyságban.
Teljesen elvörösödtem (mert hát órákig álltam/ugráltam és nem nézhetek ki valami fényesen). A biztonságiak odébbálltak, JongUp meg egyre közelebb lépett hozzám, amitől még jobban elpirultam. Mosolyogva megkérdezte, hogy tud-e segíteni. Nem jutottam szóhoz... majd kinyögtem azt hogy: I lost my bag. (Nagyon rosszul beszélek angolul, ezért csak ennyit tudtam mondani).
Elindult. Intett nekem, hogy kövessem. Így is tettem. Követtem egészen az öltözőjük elé. Nagyon zavarban voltam... majd megkérdezte: ez az?
Én csak bólintottam, átvettem a táskát és megköszöntem. Kifelé vettem az irányt, mire utánam kiáltott, hogy várjak és mondott valamit, amit megint nem értettem. (Kezd kicsit elegem lenni,hogy ilyen hülye vagyok).
- Sorry I don't understand. I don't speak English - mondtam.
JongUp lebiggyesztette a száját, majd (mintha támadt volna egy ötlete) mutatta kezével, hogy itt várjak. (Ezt úgy mutogatta el mintha fogyatékos lennék). Míg távol volt fújtam magamra egy kis parfümöt és ujjaimmal helyre raktam a kósza hajszálaimat. Ez idő alatt egy kis szájfény is felkerült a számra.
Pár perc múlva visszatért egy másik sráccal. Értetlenül néztem, majd JongUp helyett a másik fiú szólalt meg: így könnyebb lesz?
Aztán megértettem. A srác egy tolmács akit Kyle-nak hívnak. A nevét a ruháján levő névjegykártyáról olvastam le.
- Várjunk csak... Honnan tudod milyen nyelvet beszélek?
- Megnéztem a személyidet. Nem akartam kutakodni vagy ilyesmi csak tudnunk kellett, hogy hova küldjük postán a táskádat - magyarázkodott.
- Oké, semmi gond. - Vontam meg vállam.
Elkezdtünk beszélgetni mi "hárman". Körülbelül negyed óra múlva már "ideges" voltam. Egyszerűen kifakadt belőlem, ami annyira zavart, persze próbáltam nem olyan komolyan mondani.
- Kyle, megpróbálnál több érzelemmel és életkedvvel fordítani?
- Fizetsz azért, hogy én itt legyek?
- Nem, de...
- Nem? Akkor fogd be és ne panaszkodj - szakította félbe mondatom.
Pukkancs fejjel visszafordultam JongUp-hoz, aki ezen felnevetett és megjegyezte, hogy az az arckifejezés nagyon aranyosan állt nekem.
Lassacskán elértük a nyolc órát.
- Nekem mennem kell. - Szomorodtam el.
- Miért? - Szomorodott el ő is.
- Késő lesz mire hazaérek. Mégsem szeretnék éjjel egyedül sétálni egy idegen országban.
- Gyere fel hozzánk és holnap hazaviszünk. Mármint ahol megszálltál.
Köpni, nyelni nem tudtam ettől az ajánlattól. Nem hiszem el, hogy ez velem történik.
- Na, kérlek, gyere fel! - kérlelt kölyök kutya szemekkel.
- Nem akarok zavarni és nem hiszem, hogy jó ötlet ha felviszel egy "Baby"-t.
- Őrült rajongó vagy? - Vonta fel a szemöldökét.
- Dehogy is! Bár valószínűleg akkor is ezt mondanám ha az lennék. - Vágtam gondolkodó fejet.
- Akkor gyere! - megragadta a kezem, s elvonszolt a TS épülethez. Sajnos Kyle is jött...
- Megérkeztünk - szólt JongUp.
- El se hiszem, hogy elrángattál ide. - Rám mosolygott, utána húzott tovább a lépcsők felé. Felértünk és bementünk a nappaliba.
-Várj itt, szólok a többieknek. - Majd JongUp kiment a szobából. Nagyon izgultam, azt hiszem még a tenyerem is izzadt.
- Mindjárt jövök én is - szólt mögülem Kyle.
- N-ne menj, nélküled nem értek semmit - dadogtam.
- A mosdóba azért elmehetek? Vagy talán oda is jönni akarsz? - nevetett fel.
Kyle elment a mosdóba, én meg körülnéztem. Odasétáltam a bárhoz (a nappaliban van egy bár). Bele volt építve egy akvárium.
Lehajoltam megnézni milyen halak vannak benne. Abban a pillanatban hallottam, hogy valaki füttyent. Felkaptam a fejem, majd gyorsan megfordultam.
- YongGuk? - kérdeztem nagyon halkan.
- Nem talált, próbáld újra - mondta kacér mosollyal az arcán.
- YongNam?! - kérdeztem, sőt inkább határozottan kimondtam.
- Ding Ding Ding, megnyerted a főnyereményt, ami nem más mint... egy teljes éjszaka velem - mondta angolul. Erre egy WTF fejet vágtam, majd megkérdeztem: jól érzed magad? Vagy esetleg beverted a fejed?!
Nyersen felnevetett és mintha meg sem hallotta volna, dumált tovább.
- Formás kis hátsód van neked - mondja vigyorogva, s megnyalja szája szélét.
- Na jó nekem erre nincs időm... ezzel a dumával nehezen fogsz csajt szerezni. - Felkaptam a táskám és gyors léptekkel az ajtó felé vettem az irányt.
- Nem mész sehova - hallottam hangját a hátam mögül.
Megragadta a karom és erővel visszarántott. Felsikítottam.
JongUp szemszöge:
- Csáo, megjöttem!
- Hol voltál eddig? - kérdezte HimChan morcosan.
- Hát az úgy volt... - mosolyodtam el.
- Hallgatunk - mondta HimChan karba tett kézzel.
- Éppen indultam haza, de láttam ahogy az őrök kiráncigálnak egy lányt a kapuból. Odamentem és azt mondtam, majd én elintézem. Kiderült, hogy elhagyta a táskáját és csak visszaakart érte menni. Behívtam az öltözőbe és vissza adtam neki. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Képzeljétek Magyarországról jött és egy hónap múlva, július tizenkilencedikén lesz tizenhat éves. Most ott van kint a nappaliban.
- Ez mind szép és jó - mosolygott a leader -, de te ide hoztál egy idegen csajt? - emelte fel a hangját YongGuk.
- Nem idegen, ő is egy "Baby", nagyon kedves és vicces. Szinte már mindent tudunk egymásról.
- Nekem mindegy, én nem keveredek ebbe bele - mondta DaeHyun.
- Akkor minek szólalsz meg? - nézett értetlenül YoungJae. - Én kíváncsi vagyok erre a lányra - mosolygott.
- JongUp barátja az enyém is - vigyorgott rám Zelo.
- Kérlek hadd maradjon itt, nem fog zavarni ígérem. - Tettem a szívemre jobb kezem.
- Rendben van, de ez volt az első és utolsó alkalom.
- Köszönöm YongGuk. Most menjünk bemu... - hirtelen sikítást hallottunk.
- Mi volt ez? - kérdezte HimChan.
- Lehet, hogy egy horror filmbe csöppentünk - mondta halkan Zelo, és HimChan háta mögé bújt.
- Ne szórakozzál már! - Fintorgott DaeHyun.
- NINA! - kiáltottam fel és kirohantam a szobából.
Ekkor hátulról hallottam egy hangot. Nem értettem, amit mondott. Az őr valamiért elengedte a kezem, hátrafordultam és ott állt ő. JongUp, életnagyságban.
Teljesen elvörösödtem (mert hát órákig álltam/ugráltam és nem nézhetek ki valami fényesen). A biztonságiak odébbálltak, JongUp meg egyre közelebb lépett hozzám, amitől még jobban elpirultam. Mosolyogva megkérdezte, hogy tud-e segíteni. Nem jutottam szóhoz... majd kinyögtem azt hogy: I lost my bag. (Nagyon rosszul beszélek angolul, ezért csak ennyit tudtam mondani).
Elindult. Intett nekem, hogy kövessem. Így is tettem. Követtem egészen az öltözőjük elé. Nagyon zavarban voltam... majd megkérdezte: ez az?
Én csak bólintottam, átvettem a táskát és megköszöntem. Kifelé vettem az irányt, mire utánam kiáltott, hogy várjak és mondott valamit, amit megint nem értettem. (Kezd kicsit elegem lenni,hogy ilyen hülye vagyok).
- Sorry I don't understand. I don't speak English - mondtam.
JongUp lebiggyesztette a száját, majd (mintha támadt volna egy ötlete) mutatta kezével, hogy itt várjak. (Ezt úgy mutogatta el mintha fogyatékos lennék). Míg távol volt fújtam magamra egy kis parfümöt és ujjaimmal helyre raktam a kósza hajszálaimat. Ez idő alatt egy kis szájfény is felkerült a számra.
Pár perc múlva visszatért egy másik sráccal. Értetlenül néztem, majd JongUp helyett a másik fiú szólalt meg: így könnyebb lesz?
Aztán megértettem. A srác egy tolmács akit Kyle-nak hívnak. A nevét a ruháján levő névjegykártyáról olvastam le.
- Várjunk csak... Honnan tudod milyen nyelvet beszélek?
- Megnéztem a személyidet. Nem akartam kutakodni vagy ilyesmi csak tudnunk kellett, hogy hova küldjük postán a táskádat - magyarázkodott.
- Oké, semmi gond. - Vontam meg vállam.
Elkezdtünk beszélgetni mi "hárman". Körülbelül negyed óra múlva már "ideges" voltam. Egyszerűen kifakadt belőlem, ami annyira zavart, persze próbáltam nem olyan komolyan mondani.
- Kyle, megpróbálnál több érzelemmel és életkedvvel fordítani?
- Fizetsz azért, hogy én itt legyek?
- Nem, de...
- Nem? Akkor fogd be és ne panaszkodj - szakította félbe mondatom.
Pukkancs fejjel visszafordultam JongUp-hoz, aki ezen felnevetett és megjegyezte, hogy az az arckifejezés nagyon aranyosan állt nekem.
Lassacskán elértük a nyolc órát.
- Nekem mennem kell. - Szomorodtam el.
- Miért? - Szomorodott el ő is.
- Késő lesz mire hazaérek. Mégsem szeretnék éjjel egyedül sétálni egy idegen országban.
- Gyere fel hozzánk és holnap hazaviszünk. Mármint ahol megszálltál.
Köpni, nyelni nem tudtam ettől az ajánlattól. Nem hiszem el, hogy ez velem történik.
- Na, kérlek, gyere fel! - kérlelt kölyök kutya szemekkel.
- Nem akarok zavarni és nem hiszem, hogy jó ötlet ha felviszel egy "Baby"-t.
- Őrült rajongó vagy? - Vonta fel a szemöldökét.
- Dehogy is! Bár valószínűleg akkor is ezt mondanám ha az lennék. - Vágtam gondolkodó fejet.
- Akkor gyere! - megragadta a kezem, s elvonszolt a TS épülethez. Sajnos Kyle is jött...
- Megérkeztünk - szólt JongUp.
- El se hiszem, hogy elrángattál ide. - Rám mosolygott, utána húzott tovább a lépcsők felé. Felértünk és bementünk a nappaliba.
-Várj itt, szólok a többieknek. - Majd JongUp kiment a szobából. Nagyon izgultam, azt hiszem még a tenyerem is izzadt.
- Mindjárt jövök én is - szólt mögülem Kyle.
- N-ne menj, nélküled nem értek semmit - dadogtam.
- A mosdóba azért elmehetek? Vagy talán oda is jönni akarsz? - nevetett fel.
Kyle elment a mosdóba, én meg körülnéztem. Odasétáltam a bárhoz (a nappaliban van egy bár). Bele volt építve egy akvárium.
Lehajoltam megnézni milyen halak vannak benne. Abban a pillanatban hallottam, hogy valaki füttyent. Felkaptam a fejem, majd gyorsan megfordultam.
- YongGuk? - kérdeztem nagyon halkan.
- Nem talált, próbáld újra - mondta kacér mosollyal az arcán.
- YongNam?! - kérdeztem, sőt inkább határozottan kimondtam.
- Ding Ding Ding, megnyerted a főnyereményt, ami nem más mint... egy teljes éjszaka velem - mondta angolul. Erre egy WTF fejet vágtam, majd megkérdeztem: jól érzed magad? Vagy esetleg beverted a fejed?!
Nyersen felnevetett és mintha meg sem hallotta volna, dumált tovább.
- Formás kis hátsód van neked - mondja vigyorogva, s megnyalja szája szélét.
- Na jó nekem erre nincs időm... ezzel a dumával nehezen fogsz csajt szerezni. - Felkaptam a táskám és gyors léptekkel az ajtó felé vettem az irányt.
- Nem mész sehova - hallottam hangját a hátam mögül.
Megragadta a karom és erővel visszarántott. Felsikítottam.
JongUp szemszöge:
- Csáo, megjöttem!
- Hol voltál eddig? - kérdezte HimChan morcosan.
- Hát az úgy volt... - mosolyodtam el.
- Hallgatunk - mondta HimChan karba tett kézzel.
- Éppen indultam haza, de láttam ahogy az őrök kiráncigálnak egy lányt a kapuból. Odamentem és azt mondtam, majd én elintézem. Kiderült, hogy elhagyta a táskáját és csak visszaakart érte menni. Behívtam az öltözőbe és vissza adtam neki. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Képzeljétek Magyarországról jött és egy hónap múlva, július tizenkilencedikén lesz tizenhat éves. Most ott van kint a nappaliban.
- Ez mind szép és jó - mosolygott a leader -, de te ide hoztál egy idegen csajt? - emelte fel a hangját YongGuk.
- Nem idegen, ő is egy "Baby", nagyon kedves és vicces. Szinte már mindent tudunk egymásról.
- Nekem mindegy, én nem keveredek ebbe bele - mondta DaeHyun.
- Akkor minek szólalsz meg? - nézett értetlenül YoungJae. - Én kíváncsi vagyok erre a lányra - mosolygott.
- JongUp barátja az enyém is - vigyorgott rám Zelo.
- Kérlek hadd maradjon itt, nem fog zavarni ígérem. - Tettem a szívemre jobb kezem.
- Rendben van, de ez volt az első és utolsó alkalom.
- Köszönöm YongGuk. Most menjünk bemu... - hirtelen sikítást hallottunk.
- Mi volt ez? - kérdezte HimChan.
- Lehet, hogy egy horror filmbe csöppentünk - mondta halkan Zelo, és HimChan háta mögé bújt.
- Ne szórakozzál már! - Fintorgott DaeHyun.
- NINA! - kiáltottam fel és kirohantam a szobából.
2013. október 22., kedd
Real Life with a Celebrity 1.fejezet
Nina szemszöge:
- Anya menjünk már, lekéssük a gépet - kiabáltam a nappaliból.
Mire kimondtam a mondatot, anya csuklón ragadott és azzal a lendülettel kirántott az ajtón. Sikerült elérnünk a repülőgépet és CSAK pár órát utaztunk, mire megérkeztünk az úti célunkhoz, ami nem más, mint: Dél-Korea. A kezdetek óta gyűjtögettem erre az útra, hogy végre láthassam őket és élőben hallhassam a zenéjüket. Nagy B.A.P fan vagyok, de nem vagyok őrült rajongó.
Bepakoltunk a szállodába, persze megint hallgathattam anyám kis mondókáját: hogy ne álljak szóba idegenekkel és hogy vigyázzak a tolvajokkal satöbbi, merthogy a koncertre egyedül fogok menni. Persze még csak az kéne, hogy ő is jöjjön. "Anya a tinédzserek között" jó kis könyv cím lenne belőle. Na, mindegy is.
Ma korán lefekszem, hogy holnap az egészet végig tudjam ugrálni.
Másnap:
Hajnalban keltem fel, nem voltam képes aludni tovább az izgalomtól. Nem tudtam eldönteni, mit vegyek fel. Hűvös volt kint és az eső is szemerkélt. Végül egy kék nadrágot, laza kék felsőt, farmerdzsekit és egy fekete magas sarkú bokacsizmát választottam.
Ez a cipő nem valami kényelmes koncertre, de ezzel magasabb és csinosabb is vagyok. Elindultam hétkor és nyolc előtt pár perccel odaértem, igaz csak délkor kezdődik, de jó helyet akartam szerezni az első sorban. Így is egy csomóan voltak, azonban még kényelmesen befértem legelőre.
Teltek az órák és kezdett megjelenni a tömeg a stadionban. Ahol álltam ott tökéletesen beláttam a "színfalak" mögé. A hangosítókkal babráltak, a táncosok meg próbáltak. Vagy valami ilyesmi.
Lassan dél van és kezdenek. Már nem éreztem lábaimat, órák óta ott szobroztam. Ekkor (nagy panaszkodásaim közepette) megszólalt a Hurricane zenéjük és már a fájdalmam el is illant a nagy sikolyok miatt. Én is a többiekkel sikítoztam, egymást követték a jobbnál-jobb számok. A legvégén a 3OH!3-től a My first kiss számot adták elő ráadásként.
Hátast dobok (persze nem szó szerint)... olyan cukik, olyan helyesek és szexik.
A következő dolog, amitől azt hittem elájulok... YoungJae végigsimított a kezeimen, miközben feléje nyúltam.
El sem hiszem, hogy itt vagyok, de minden jónak vége van egyszer és hát ez itt sincs másként. A fiúk mondtak egy rövid kis beszédet, amit sajnos nem értettem, mert koreaiul volt, de ennek ellenére elolvadtam a gyönyörű mosolyuktól.
Mivel legelöl voltam... logikusan az első sor jutott ki utoljára. Már mindenki kiment, én voltam az utolsó. Éppen kiléptem a stadionból, mikor észrevettem, hogy valami nincs rendben. Egy perc után leesett, hogy nincs meg a táskám. Fogalmam sincs, hol hagytam. Lehet, hogy ellopták vagy elejtettem valahol. Odamentem az őrökhöz és kértem, hogy eresszenek be. Gondolhattam volna, hogy nem jutok be...
Muszáj valamit kitalálnom.
Megláttam egy konténert, odasiettem és mögé bújtam. Elkezdtem kiabálni: HELP, HELP ME! Majd az őrök halál lazán (mi van, ha tényleg bajban vagyok?) idesétáltak. Elosontam a hátuk mögött, rohantam a bejárati kapuhoz, de épp, hogy csak beléptem, valaki megragadott.
Egy harmadik őr állt mögöttem (ekkora szerencsém is csak nekem lehet). Kiráncigált az ajtón (amin már többször átmentem, mint a saját fürdőszobám ajtaján). Ekkor hátulról hallottam egy hangot. Nem értettem, amit mondott. Az őr elengedte a kezem, hátrafordultam és ott állt ő.
- Anya menjünk már, lekéssük a gépet - kiabáltam a nappaliból.
Mire kimondtam a mondatot, anya csuklón ragadott és azzal a lendülettel kirántott az ajtón. Sikerült elérnünk a repülőgépet és CSAK pár órát utaztunk, mire megérkeztünk az úti célunkhoz, ami nem más, mint: Dél-Korea. A kezdetek óta gyűjtögettem erre az útra, hogy végre láthassam őket és élőben hallhassam a zenéjüket. Nagy B.A.P fan vagyok, de nem vagyok őrült rajongó.
Bepakoltunk a szállodába, persze megint hallgathattam anyám kis mondókáját: hogy ne álljak szóba idegenekkel és hogy vigyázzak a tolvajokkal satöbbi, merthogy a koncertre egyedül fogok menni. Persze még csak az kéne, hogy ő is jöjjön. "Anya a tinédzserek között" jó kis könyv cím lenne belőle. Na, mindegy is.
Ma korán lefekszem, hogy holnap az egészet végig tudjam ugrálni.
Másnap:
Hajnalban keltem fel, nem voltam képes aludni tovább az izgalomtól. Nem tudtam eldönteni, mit vegyek fel. Hűvös volt kint és az eső is szemerkélt. Végül egy kék nadrágot, laza kék felsőt, farmerdzsekit és egy fekete magas sarkú bokacsizmát választottam.
Ez a cipő nem valami kényelmes koncertre, de ezzel magasabb és csinosabb is vagyok. Elindultam hétkor és nyolc előtt pár perccel odaértem, igaz csak délkor kezdődik, de jó helyet akartam szerezni az első sorban. Így is egy csomóan voltak, azonban még kényelmesen befértem legelőre.
Teltek az órák és kezdett megjelenni a tömeg a stadionban. Ahol álltam ott tökéletesen beláttam a "színfalak" mögé. A hangosítókkal babráltak, a táncosok meg próbáltak. Vagy valami ilyesmi.
Lassan dél van és kezdenek. Már nem éreztem lábaimat, órák óta ott szobroztam. Ekkor (nagy panaszkodásaim közepette) megszólalt a Hurricane zenéjük és már a fájdalmam el is illant a nagy sikolyok miatt. Én is a többiekkel sikítoztam, egymást követték a jobbnál-jobb számok. A legvégén a 3OH!3-től a My first kiss számot adták elő ráadásként.
Hátast dobok (persze nem szó szerint)... olyan cukik, olyan helyesek és szexik.
A következő dolog, amitől azt hittem elájulok... YoungJae végigsimított a kezeimen, miközben feléje nyúltam.
El sem hiszem, hogy itt vagyok, de minden jónak vége van egyszer és hát ez itt sincs másként. A fiúk mondtak egy rövid kis beszédet, amit sajnos nem értettem, mert koreaiul volt, de ennek ellenére elolvadtam a gyönyörű mosolyuktól.
Mivel legelöl voltam... logikusan az első sor jutott ki utoljára. Már mindenki kiment, én voltam az utolsó. Éppen kiléptem a stadionból, mikor észrevettem, hogy valami nincs rendben. Egy perc után leesett, hogy nincs meg a táskám. Fogalmam sincs, hol hagytam. Lehet, hogy ellopták vagy elejtettem valahol. Odamentem az őrökhöz és kértem, hogy eresszenek be. Gondolhattam volna, hogy nem jutok be...
Muszáj valamit kitalálnom.
Megláttam egy konténert, odasiettem és mögé bújtam. Elkezdtem kiabálni: HELP, HELP ME! Majd az őrök halál lazán (mi van, ha tényleg bajban vagyok?) idesétáltak. Elosontam a hátuk mögött, rohantam a bejárati kapuhoz, de épp, hogy csak beléptem, valaki megragadott.
Egy harmadik őr állt mögöttem (ekkora szerencsém is csak nekem lehet). Kiráncigált az ajtón (amin már többször átmentem, mint a saját fürdőszobám ajtaján). Ekkor hátulról hallottam egy hangot. Nem értettem, amit mondott. Az őr elengedte a kezem, hátrafordultam és ott állt ő.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)