Amint megláttam megmentőm, azonnal felpattantam róla. Meg sem mertem szólalni. Csak álltam és néztem.
- Ne csak bámulj... Gyere! - Ragadta meg csuklóm majd bevitt saját cellájába.
Mikor észbe kaptam végre ki tudtam nyögni az első mondatom.
- Jin... Te... Miért vagy itt? - Ráztam a fejem mint, aki semmit sem ért.
- Ha jól emlékszem, te juttattál ide. - Vonta fel szemöldökét.
Hogy én? Ezt, kikérem magamnak. Én ugyan nem csináltam, semmit.
- Miért segítettél? - Néztem rá zavaromban.
- Mert nem akartam, hogy élő szexbaba legyen belőled? - Tárta szét kezeit és fintorgott közben. - Most pedig mondd el... Mi a francot keresel itt? Egyáltalán, hogy gondoltad, hogy megjelensz ilyen ruhában? Mi van neked a fejed helyén?
Soha nem láttam még olyan idegesnek.
- Kerestem valakit - mondtam majd belekezdtem a mesélésbe.
Először elmondtam, hogy hogyan is kerültem börtönbe. De mivel nem volt világos neki, honnan ismertem meg Ukwon-t, így a történetem még hosszabbra nyúlt. Végül Yuri is bekerült a képbe és azt is elmondtam, hogy az ő keze is benne van a dologban.
- Úgy látom, én vagyok a te embered! - Huppant le ágyára.
- Ezt, hogy érted? - Fontam össze kezeim mellkasom előtt.
- Odaadom neked az eheti telefonhívásomat. - Vonta meg vállait.
- Komolyan odaadnád? - Szűkítettem össze szemeim. - Miért?
- Szerencsére már csak egy hét, és szabadulok. Ez persze a rendes magaviseletemért volt - kezdte fényezni magát.
- Hol a csapda? - vágtam bele következő mondatába.
- Milyen okos vagy - mondta majd egy pillanat alatt mellettem termett.
- Tudom, milyen perverz fantáziád van. A válaszom pedig, nem. - Tekintetem elutasító volt.
- Meg kéne gondolnod magad - suttogta, majd közelebb lépett.
Automatikusan, én is hátráltam.
- Nem bánthatsz... - mondtam halkan.
- Biztos vagy ebben?
Egyre közelebb jött, amitől még jobban elvesztettem magabiztosságom.
- Nem félek tőled!
Ekkor már szorosan előttem állt.
- Akkor miért reszketsz, ha a közeledben vagyok? - suttogta bal fülembe.
Hirtelen elkapta fejét, majd hangja újra normális hangszínt ütött meg. - Nyugi, csak szórakozok. -Olyan fejet vágott, mint aki mindjárt elneveti magát.
- Nem vagy olyan jó csaj, mint amilyennek gondolod magad. - Kacsintott rám.
Esküszöm behúzok neki.
- Azt akarom, hogy töröljék el a pert.
- Mi? Milyen pert? - Néztem értetlenül.
Jin, hallván, hogy nem tudok semmit, beavatott a dolgokba. Amint színésznő lettem, a cégem beperelte Jin-t, gyilkossági kísérletért. Eddig csak illegális fegyver tartásért ült, amiért alig kapott egy évet. Viszont, ha a friss pert nem nyeri meg, akkor nem csak pár évet fog kapni.
- De én, mit tehetnék? - kérdeztem aggódón.
- Beszélj szépen az igazgatóval - paskolta meg vállam -, a többit meg találd ki magad. Nem érdekel, hogy, de oldd meg. - Nézett ellentmondást nem tűrően.
Nem tudtam, mit mondani. Csak bólintottam, hogy tudomásul vettem.
- Jó kislány. Most mehetünk. - Megragadta kezem majd elvonszolt az illetékeshez, aki a hívásokat kezeli.
Hamar letudtuk a cserét. Jin visszament a cellába, míg én felügyelet alatt megejtettem a telefonhívást.
Sok ideig filozofáltam arról, hogy mégis, kit kéne felhívnom. Persze, hogy DaeHyun-t akartam először tárcsázni, de hamar el is vetettem az ötletet. Mekkora szenzáció lett volna, ha a B.A.P egyik tagja ellátogat a börtönbe. Ezután következett volna, hogy: engem hoznak ki, a nemrégiben befutott színésznőt. JaeBummal, ugyanez volt a helyzet. Ukwon-t elfelejthettem, hisz' ha eddig nem keresett, akkor most sem állt szándékában felkutatni. Ebből adódik, hogy az egyetlen, akire számíthattam abban a helyzetben: az JungKook. Ő könnyen bejuthattott, hisz' biztos volt már látogatóban Jinnél.
Így feltűnés nélkül kihozhat.
Amikor felvette, és én szóltam bele, hosszú másodpercekig csend honolt közöttünk. Majd utána benne is az értetlenség keveredett az aggódással. Nem tudtam volna elmesélni az egész történetet, mert korlátozott volt az időm. Tehát, rövidre fogtam.
- Csak egy pillanat - válaszoltam JungKook-nak. s visszarohantam Jin cellájába.
Szaporán véve a levegőt megálltam, s halvány mosoly kíséretében Jin-re néztem.
- Köszönöm, hogy segítettél. Nélküled, nem ment volna.
Erre sóhajtott. - Kicsit vigyázz magadra jobban, oké? - Majd széttárta kezeit.
Önkéntelenül is belesétáltam karjaiba és átöleltem. Nem tudom, mi történt akkor, de már nem haragudtam rá. Képes voltam megbocsátani, s ő képes volt megváltozni. Csak az a szomorú, hogy ezt a változást a börtön hozta el neki.
Elbúcsúztam Jin-től, JungKook letette az óvadékot, és mehettünk is haza.
- Szóval ilyen érzés szabadnak lenni. - Behunytam szemem és nagyot szippantottam a levegőből. - Esküszöm, itt kint, még a levegő is kellemesebb.
Furcsa érzés volt kiszabadulni a dohos négy rács közül. Élénkítő. Ezzel a szóval tudtam jellemezni.
A kocsi felé tartva Kook belekezdett a faggatásomba.
Miután töviről-hegyire, elmondtam mindent, beugrott valami: légy résen. JB mondata ugrott be. Figyelmeztetett, de nem törődtem vele sokáig. Majd a régebbi következtetésemre alapozva rájöttem, mi történt valójában: hogyan is kerültem én rácsok mögé.
Megkértem JungKook-ot, hogy ne haza vigyen, hanem egyenesen Ukwon tartózkodási helyére. Szerencsére aznap forgatás volt, így nem kellett messzire mennünk.
Megköszöntem barátomnak a segítséget, majd kiugrottam a kocsiból. Beütöttem a bejárati ajtó kódját, majd felsprinteltem az emeletre. Úgy robbantam be az ajtón, mint egy tornádó. Mindenki elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Nina! Hol voltál mostanáig? Egy hete nem jöttél be dolgozni! - mondta ki gondolatait a producer, de hamar lezártam a beszélgetést.
- Később mindent megmagyarázok, de most - ragadtam meg YooKwon kezét -, el kell rabolnom egy kicsit.
Amilyen erősen tudtam, vonszolni kezdtem kifelé a teremből, egészen egy mellékfolyosóig.
- Nina... Hát te itt? - kérdezte mosolyogva. - Mi történt veled?
- Mi történt velem? Úr isten! - Fogtam fejem, majd összekócoltam hajam. - És én még azt hittem, hogy barátok vagyunk. Bíztam benned, de te elárultál! - Meglöktem mellkasánál fogva, mire kicsit hátralépett, nehogy elveszítse egyensúlyát.
- Voah, ácsi! Mi bajod van? Fogalmam sincs miről beszélsz! - Emelte fel védekezőn kezeit.
Felcsattantam. Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak. Elmondtam neki mindent, hogy mit is gondolok valójában.
- Aha... Szóval engem gyanúsítasz? Tényleg ennyire hülye vagy? Nem veszed észre mennyire manipulál téged?
- Te... Most kiről beszélsz? - Elakadt lélegzetem.
- JB... Komolyan nem vetted észre? "Nem hiszem, hogy véletlen avatott be a dolgokba". Nem furcsa ez neked? Végig kijátszott.
- Ne-nem hi...
- A telefonod is, azért nem volt nálad, mert ő valószínűleg lenyúlta, azon az estén. Elakarta veled hitetni, hogy csak véletlen ott hagytad. Kicsit láss a dolgok mögé, mielőtt bárkit gyanúsítgatni kezdesz - förmedt rám Ukwon.
Nem tudtam, eltávolítani, azt a csomót a torkomból, ami az előző mondatánál keletkezett bennem. Hogy, JaeBum? Nem akartam elhinni. De, ahogy elmondta... Olyan logikusnak hangzott.
- Én most... - Pislogtam kicsiket, miközben a semmibe bámultam. - Én most, megyek. - Majd, mint aki karót nyelt, úgy fordultam meg és kifelé vettem az irányt az épületből.
Lassan mentem, alig kaptam levegőt. Újra lejátszódtak bennem JB mondatai, majd Ukwoné is. Újra, újra és újra. És akkor, mint egy áramütés, úgy csapott belém az igazság.
- Hogy én, mennyire hülye vagyok! - Torpantam meg, majd azzal a lendülettel megfordultam.
Ukwon ugyanott állt és ártatlan tekintettel nézett rám. Egy pillanat alatt ott termettem előtte és puszta kézből adtam neki egy pofont.
- Ha még egyszer megpróbálsz JaeBum ellen fordítani, azt nagyon megfogod bánni. - Csikorgattam fogaim.
Láttam, hogy beszédre nyitja száját, de nem fejeztem be. - Tudom, hogy hazudtál. - Nevettem fel szánalmamban.
Igazából, az egyik részem nem YooKwon-ra, hanem saját magamra volt mérges. Képes voltam kételkedni - hacsak pár pillanatig is - a legjobb barátomban. És ez feldühített.
- Tudod, hol buktál el? - Néztem mélyen szemeibe. - Túl sokat fecsegsz. Egy szóval sem említettem neked, hogy azon az estén nem vittem magammal telefont. - Mosolyogtam rá lenézőn.
Megköszörülte torkát, majd utána hagytam szóhoz jutni. - Elismerésem. Ügyes vagy, de meg kell hagyni, én sem panaszkodhatok. Azt hittem egyből rájössz, hogy hazudok, de úgy látszik a kétely erősebb volt. Úgy néztél ki, mint maga, a testet öltött kétségbeesés.
- Te manipulatív féreg! - Szűrtem fogaim közt a szavakat.
- Ne, érts félre. Nem akartalak bántani, sem rosszat okozni neked. Igazából, nagyon is kedvellek. Csak tudod, ez volt a feladatom. Nem tudom, miért, de elég sok pénzt kaptam azért, hogy elfogassalak a zsarukkal. És tudod manapság a...
- A pénzért csináltad? - vágtam szavába.
Egy világ tört össze bennem. Csak azért nem sírtam, mert a harag lángjai felszárították könnyeim.
Vállat vont. - Bocsi...
- Bocsi? BOCSI? Ennyit vagy képes mondani? Ezek után? - kiabáltam rá. - Karint is csak felhasználtad? Vagy ő is benne volt ebben az egészben?
- Ja, nem! Ő nem tudott semmiről. Csak tudod a terv sikeressége érdekében, kellett egy olyan személy is, aki közel áll hozzám, de még sem tud semmiről.
- Undorító vagy! - Ráztam fejem.
Hátat fordítottam. Nem bírtam tovább hallgatni.
Senkiben nem lehet már megbízni? Yuri meddig akar még elmenni?
