Mikor a nappali felé mentem, megláttam Ninát az ajtóban. Alig tette be a lábát, Zelo már a karjai közé fogta.
- Már hiányoztál - mondta angolul gyerekes hangon.
- Zelo! - szóltam rá. - Hadd kapjon már levegőt. - Majd elengedte, JongUp is odament hozzá, megölelte, majd elkezdtek beszélgetni.
Persze ezt is nekem kell fordítanom.
- Hogy találtál ki ilyen hülyeséget? - kérdezte Nina.
- Szeretném, ha itt maradnál velem v-vagyis velünk. - Dugta zsebre, JongUp a kezét.
- És ez le van beszélve a többiekkel?
- Már lebeszéltem YongGuk-kal, a többiek meg... - majd legyintett egyet.
- Kösz, hogy ennyire számít a mi véleményünk is. - Vágtam bele a beszélgetésbe, hülye mosollyal az arcomon.
- Akkor erről sugdolóztatok, mielőtt elindultunk volna?
- Jaja... Na pakolj le, YoungJae megmutatja, hogy hol fogsz tudni aludni.
Ninával elindultunk a szobák felé, ekkor DaeHyun lépett ki egy szál törölközőben a fürdőből, fogkefével a szájában. Mikor meglátott minket, szerencsétlen kis híján megfulladt a fogkrémtől.
- Ő meg mit csinál itt? - kérdezte köhögve alig érthetően.
- Amilyen lendülettel kijöttél onnan, ugyanúgy ballagj vissza... és majd JongUp elmagyarázza.
Mentem volna tovább, de Ninát muszáj volt a karjánál fogva vezetnem, mert sokkban volt attól a látványtól, amit DaeHyun felső teste nyújtott.
- Hahó! Térj vissza közénk! - csettintettem egyet arca előtt. - Itt vannak a szobák, elmondom a lehetőségeket, bár lehet, hogy bonyolultnak fog tűnni. Na szóval, négy hálószobánk van. Normál esetben az egyik szobában van YongGuk és HimChan, a másikban van DaeHyun és én, a harmadikban pedig JongUp és Zelo. A negyedik pedig üresen van az a vendégszoba.
- Igen, ezt tudom.
- Honnan? - Néztem értetlenül.
- Ezt komolyan kérded? Még mindig egy rajongótok vagyok a sok közül.
- Ja tényleg... na mindegy lapozzunk. Viszont változott a helyzet, az első szobában változatlanul HimChan és YongGuk van, de a másodikban DaeHyun van egyedül, mert én átmentem az üres szobába. Magyarázat: elegem lett, hogy Dae mindig korán kel és nem tudok tőle aludni. A harmadik hálóban Zelo van szintén egyedül, mert sokszor motyog álmában, így JongUp is a vendégszobában kötött ki. Körülbelül ennyi.
- Röviden azt akartad mondani, hogy Zelo-val vagy DaeHyun-nal tudok egy szobában aludni?! - nevettem fel.
- Jól van... gúnyolódj csak.
- Mi lenne... ha a szoba alapján döntenék? - válasz helyett, rögtön körbevezettem a szobákban.
Nem telt bele sok időbe. Kiválasztotta az egyiket (DaeHyun szobáját), és már ment is be.
Nina szemszöge:
Tudtam, hogy ez Dae szobája. Nem véletlen választottam, de nem akartam, hogy YoungJae megtudja. Kipakoltam, ami annyit tett, hogy leraktam a szekrény elé a kis bőröndömet. Azután kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra, mert YoungJae beszélni akar velünk.
Pár perc múlva a többiek is betévedtek. YongGuk az egyik, HimChan a másik oldalamra ült. Szobatársam és JongUp a két egyszemélyes fotelba, Zelo meg a földre huppant. Mikor már mindenki elhelyezkedett YoungJae belekezdett.
- Belevágok a közepébe... Nagyon örülök, hogy Nina itt van, de hogy itt is maradhasson annak ára van. Még pedig az, hogy mindenki elkezdi tanulni a nyelvet, ami a magyar. Nina te meg a koreait és megnézzük az angol tudásod is.
- Ne mááááár! - nyöszörgött Zelo, majd hátast dobott a szőnyegen. - Utálok tanulni, miért van erre szükség? Te úgyis tudsz fordítani.
- Persze, szerinted nekem nincs jobb dolgom? Nem akarok olyan dolgokat fordítani, mint például "Elfogyott a WC papír. Nincs meg a melltartóm, nem látta valaki vagy olyat, hogy lenyomunk egy menetet?" Mert ezek nem csak nekem lennének kínosak.
Zelo erre csak annyit mondott: pedomaci. Erre mindenkiből kitört a röhögés és Zelo kapott egy maflást.
- Én benne vagyok - szólaltam meg, majd lassacskán mindenki beleegyezett, még Zelo is.
Egy hét múlva, felhívtam a barátnőmet telefonon.
- Szia! Kerestél tegnap... Bocsi, csak eddig nem volt időm visszahívni.
- Semmi gond. Annyit akartam, hogy mesélj kicsit. Jól érzed ott magad? Mesélj valami szaftosat - nevetett bele a telefonba.
- Nincs semmi szaftos, de ha már mindenképpen sztorit akarsz hallgatni, elmesélem neked ezt a hetet. Hétfőn megcsináltuk a beosztásokat és a szabályokat. Ki mikor használhat, mit például fürdőszoba, szauna meg ilyenek. Bár a fürdővel pont nem lesz gond, mert azt mondták használhatom a Secret lánybanda fürdőjét, amíg turnéznak. Csak az a hátránya, hogy az a B szárnyban van és két percet kell gyalogolnom oda-vissza és tudod, hogy mindig elfelejtek valamit, ezért többször kell majd fordulnom. Kedden elmentünk HimChan-nal, DaeHyun-nal és YoungJae-el vásárolni. Minden boltba elvittek, mindent meg akartak venni nekem ,amire azt mondtam "Ez tök jól néz ki." Egy csomó ruhát felpróbáltam, amit a srácok mindig lepontoztak. Igazi stylistok, de tényleg. Annyi ruhát meg kiegészítőket vettünk, hogy minden napra, amíg itt vagyok, jut egy outfit.
- Menjél már a tudod hova, de igen folytasd.
- Hazafelé a kocsiban bűntudatom volt, hogy ennyi mindent vettünk, és olyan érzésem volt, mintha kihasználnám őket. De HimChan átölelt és azt mondta ne búslakodjak, meg hogy ezt meg kell szoknom, mert itt el leszek kényeztetve.
- Hú! Kényeztetve? - adott hangot barátnőm, perverz gondolatainak.
- Nem úgy értette te hülye! - S folytattam.
- Szerdán már elkezdtünk tanulni és YoungJae Kyle-t is áthívta segítségül.
- Ki az a Kyle?
- Tudod a tolmács akiről már beszéltem. - Micsoda memória.
- Jaj tényleg... Mindegy, folytasd.
- És akkor szerdától elkezdődött a taníttatás. Vicces volt, mert mindenki ismételgette, amiket aznap vett. Röhögtünk egymás kiejtésén, de egyszer sem javítottuk ki egymást. Csak YoungJae szólt bele, mint a "tanárunk".
- Olyan mázlista vaaagy, irigyellek! - hallottam toporzékolását, telefonon keresztül is. - Anyuddal szoktál beszélni?
- Aha, minden második nap felhívom. Pontosabban fel kell, mert ha nem, akkor hazarendel.
- Jah értem... Tényleg, nem is mondtad ki lett a szobatársad.
- DaeHyun... - mondtam ki nevét, kicsit elpirulva.
- Ááá, ezt nem hiszem el, hogy ilyen szerencsés vagy, erről álmodtál, hogy a közelében lehess és valóra vált. Hajts rá, ne szalaszd el az alkalmad. Nekem viszont mennem kell, pussz - mondta ezt az egészet egy levegő vétellel.
- Miért ilyen sietős? Mesélj valamit te is.
- Okés, mesélek. Nálunk este van... pontosan fél tizenegy, úgy hogy menni szeretnék csicsizni. Remélem tetszett a történetem - gúnyolódott.
- Vicces vagy - mondtam irónikusan, majd leraktam a telefont.
- Aish, vissza kell mennem. Nem akarok nyáron is tanulni. - Hisztiztem a nappaliban, persze halkan.
- Jól érzed magad? - kérdezte nagy vigyorral az arcán HimChan.
- Aha... - mondtam unottan. - Milyen nap van? - kérdeztem.
- 2014. július tizenharmadika, vasárnap - mondta magyarul, lassan, de érthetően.
- Köszi - vakartam meg halántékom -, de máskor elég lesz csak a NAP. - Majd visszamentem YoungJae-hez.
- Csak gyakorlom a nyelvet - kiálltott utánam HimChan.
Órákkal késöbb, már mindenki hulla fáradt volt.
- Mára végeztünk, késő van úgy hogy mindenki fellélegezhet - csukta be a füzeteket YoungJae.
- Á végre - mondta mindenki egyszerre (köztük én is).
- Ne örüljetek ennyire, mert következő héten sem fogunk lazítani.
- Itt szadizol minket, neked nincs jobb dolgod? - kérdezte komoly arckifejezéssel DaeHyun.
- Nem, képzeld nekem az a kedvenc hobbim, hogy hülyéket tanítok magyarul és koreaiul.
Nem akartam, hogy a viccelődésből komoly vita legyen ezért közbe szóltam: YoungJae, szerintem te is fáradt vagy mint mindenki más... Nem lehetne, hogy a következő nap pihenünk egy kicsit és kivételesen félre rakjuk a "kötelezettségeinket"? - kérdeztem fáradt hangon.
- Legyen, de most az egyszer... - morogta az orra alatt.
- Köszi! - Ugrottam fel a kanapéról, és a nyakánál fogva megöleltem. Majd elmentem fürdeni és bementem a hálóba.
Végre a pihe ágyikóban feküdhettem.
YoungJae nagyon jó tanár és tök jó, hogy Kyle is besegít. Most már sokkal jobban megértjük egymást a többiekkel. Általában magyarul vagy koreaiul beszélgetünk, de ha valamit nagyon nem értünk akkor az angolt hívjuk segítségül.
Miközben ezeken gondolkodtam, hamar elnyomott az álom.
Másnap:
DaeHyun szemszöge:
Szombaton lesz Nina szülinapja. Felköszöntjük, de a buliját később tartjuk meg.
Hamar sikerült beilleszkednie.
Amikor vele vagyok, az olyan, mintha megállna az idő. Imádom a társaságát és sokat beszélgetünk, de egy valami kicsit zavar... vajon milyen...
- Min gondolkozol ennyire? - szólított meg JongUp.
- Jókor jössz épp kérdezni akarok valamit. Milyen kapcsolatban álltok Ninával?
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, ahogy mondtam. Van köztetek valami?
- Hát... most éppen két fal, mert a konyhában tartózkodik. - Kicsit felidegesített JongUp megszólalása, úgyhogy komoly-szúrós tekintettel néztem rá. - Nincs semmi, nagyon jó barátom ez minden, szóval szabad a pálya.
- Miről beszélsz? - Játszottam a hülyét.
- Tudom, hogy bejön neked amióta csak megláttad. Látom, hogy-hogy nézel rá. De most szólok, ha megbántod kifilézlek, mint egy halat. - Mosolyogott, majd vállon veregetett.
- K-kösz a felvilágosítást, de nem hiszem, hogy erre sor kerül.
Hamar este lett. Gondoltam csinálok egy próba sütit, amit Ninának adok majd szülinapjára, a torta és az ajándékok mellé. Neki is álltam. Pár perccel később megjelent HimChan. Elakart lopni egy marcipán darabkát.
- Áááá! - kiabáltam rá HimChan-ra, aki meg is ijedt.- Mi van? - kérdezte.
- Ne nyúlj hozzá. Ez Ninának lesz.
- Mit vagy úgy oda Romeo, ez csak egy próba süti nem? - Vonta fel a szemöldökét YongGuk.
- Nem baj. Utálom ha belenyúlnak a "művembe". Ha majd kész van megkóstolhatod.
Negyed óra múlva készen lettem a kicsi cupcake-el. HimChan egész végig csorgatta a nyálát a pultra, persze csak képletesen. Elé toltam a tányért, rajta a finomsággal.
- Na végre. - Nyúlt a kajáért és gyorsan be is falta az egészet.
- Na milyen?
- Ha azt mondom szar, akkor csinálsz még egyet? - kérdezett vissza teli pofával.
- Nem. - Nevettem fel.
- Szép próbálkozás - mondta YongGuk mosollyal az arcán, s megveregette HimChan hátát, akinek ettől kirepült pár kaja darabka a száján, amit még nem sikerült lenyelnie. Csak annyit mondtam: guszta. A lényeg az, hogy a süti jól sikerült, úgy hogy nyugodtan csinálhatok majd még egyet Ninának is.
Hetek teltek el, s végre eljött Nina szülinapi bulijának napja. Igaz felköszöntöttük már, de a torta, buli és az ajándékok hátra még hátra voltak. Ebéd után, mindenki odaadta neki az ajándékát.
YongGuktól kapott egy parfümöt, tőlem egy összetartozó nyakláncot és fülbevalót, HimChan-tól egy ruhát és egy tűsarkú cipőt. Azt is hozzá tette, hogy szeretné ha ebben lenne az esti bulin. YoungJae-től egy fejhallgatót, JongUp-tól egy "I Love Haters" feliratú snapback-et, Zelo-tól pedig egy plüss cicát.
- Mondtad, hogy hiányoznak a cicáid otthonról, ezért gondoltam ennek örülnél. Így nem leszel annyira "egyedül" - mondta Zelo.
- Köszönöm srácok, nagyon tetszenek az ajándékok, de máskor elég lesz a torta és egy virágcsokor is - vetette fel az ötletét kedvesen.
- Ja, persze, majd talán legközelebb. - Böktem meg Nina vállát, a mutató ujjammal.
- Na menjünk tortát enni. - Ugrándozott Zelo.
Torta evés után, mindenki teli hassal heverészett a kanapén és még egyéb, bútordarabokon.
Zelo szemszöge:
YongGuk időközben lelépett, de alig háromnegyed óra múlva vissza is tért.
- Hol voltál? - érdeklődtem.
- Elmentem bevásárolni a bulira.
- Milyen bulira?
- Ahj Zelo... Nina, szülinap, buli... vágod?!
- Jaaa, tényleg.
- Jaaa, tényleg. Úgyhogy mindenki kapja össze magát, mert ma kirúgjuk a ház oldalát. - Csapta össze a tenyerét YongGuk.
- De... Nina, Zelo nektek csak csínján a piával. - Kacsintott ránk.
- Jó, oké, persze - mondta Nina. - Elmegyek hajat mosni és átöltözni.
- Jó ötlet, én is megyek - jelentettem ki, majd elballagtam.
Egy óra múlva, már mindenki a nappaliban üldögélt, kivéve Ninát.
- Hol vagy Ninaaa? - kiabálta JongUp, kezével tölcsért formázva szája előtt.
- Jövök! - hallottuk tompa hangját a hálóból és kinyitotta az ajtót.
- Úristen, de gyönyörű vagy - bukott ki a számon, amitől Nina és én is elpirultunk.
Kibontottuk az üdítőket. Persze Ninával nem sikerült megfogadnunk YongGuk "csak mértékkel" tanácsát.
Mindenki táncolt és ugrált. Teltek a percek, órák, majd YongGuk és YoungJae, valamilyen úton módon, eltűntek. HimChan a kanapén fetrengett, DaeHyun meg a szobájában leült az ajtó melletti, egyik sarokba. Így JongUp-al és Ninával hárman maradtunk, ezért leültünk pókerezni.
JongUp szemszöge:
- Ébresztő van gyerek... ek. Mi a fasz van itt? - felismertem YongGuk hangját, de nem volt erőm kinyitni szemeimet, hogy megbizonyosodjak róla, valóban ő szólt-e.
- Ááá! - hallottam Nina hangját. Ezt követően leestem a földre, kipattant csipás látószervem és felnéztem az ágyra.
- Miért löktél le az ágyról? - Néztem rá kicsit dühösen, mert a hátam sajgott a puffanástól.
- Bocsi. - Nézett le rám Nina és vanília illatú hajzuhataga ráhullott arcomra. - Megijedtem, mert konkrétan, annyira össze voltunk bújva, hogy azt hittem mi vagyunk Ying és Yang... Ráadásul Zelo, hátulról a derekamon pihentette kezét.
Mikor ezt végig mondta, lemászott az ágyról és segített felállni.
- Nina... - Nyeltem egyet.
- Mondtam már, hogy bocsánat.
- Nem az... Egy szál fehérneműben állsz. - Ettől a kijelentéstől elvörösödtem és úgy látszott ő is, mert kirántotta Zelo alól a takarót és gyorsan maga köré tekerte azt.
- Mégis mi a fészkes fene történt itt? - tette fel Nina a hasonló kérdést, mint YongGuk.
- Nem tudom, nem emlékszem semmire... - Ült fel Zelo, az ágyon.
- Éreztem valahogy, hogy ez lesz... - Rázta meg fejét YongGuk. - Szedjétek össze magatokat, majd gyertek a videóterembe.
Kimentünk, míg Nina átöltözött... Pontosabban felöltözött. Majd ő még gyorsan átrohant a B szárnyban lévő fürdőhöz fogat mosni. Azt mondta olyan pia szagú volt a szája, hogy egy mamut is kidőlt volna tőle.
Mikor visszaért mindenki befáradt a videóterembe.
- Miért kellett idejönnünk? - kérdeztem, miközben nyújtózkodtam egyet.
- Azért, mert mutatni akarok valamit. - YongGuk elkezdett pötyögni a billenytyűzeten és megjelent rajta az összes ház kamerája, képkockákban.
- Igen, ezek a kameráink, mi olyan érdekes rajta? - kérdezte DaeHyun.
- Jó rég nem használtuk őket és gondoltam bekapcsolom, hogy felvegye a tegnap történteket, és lám jól döntöttem, mert semelyikünk nem emlékszik semmire. - Tekerte vissza a videót YongGuk a buli kezdetére. De közben megakadt valamin a szemünk és nem jutottunk vissza az elejére, hanem ott megállítottuk.
- Ez... ezek mi vagyunk Ninával... - mondtam halkan és lassan ránéztem DaeHyun-ra. Nem tudtam kivenni az érzelmeit. Nem tudtam hogy most dühös vagy szomorú, de gyorsan kiviharzott a teremből.
